Közzétette:
“… dramaturgiai érzéke hihetetlenül erős volt, emellett a humora, iróniája is.” (Makk Károly)
„A felszabadulás után induló legifjabb filmes nemzedék egyik legtevékenyebb tagja volt Bacsó Péter. Dramaturgként számos filmalkotás sikeréből vette ki részét; forgatókönyvei, dalszövegei, ötletadó – „gagmani” – közreműködései nélkül bizonyára nem formálódhatott volna olyanná a magyar filmművészet, amilyennek itthon és külföldön megismerték. Bacsó sohasem tagadta, hogy őszinte hittel és lelkesedéssel merült el a kor áramában, köze volt annak erényeihez és hibáihoz; később is vállalta azokat a műveket, amelyek utóbb a sematizmus mintapéldányaiként hatottak.”
(Magyar filmkalauz : negyven év száz magyar nagyjátékfilmje. Magyar Filmintézet. Magvető Kiadó, Bp., 1985. 321.o.)
Szerelmes biciklisták (1965) | A tanu (1969) | Te rongyos élet (1983)
Bacsó Péter édesanyja Palotai Boris írónő, aki „ rendszeres riportutakat tett Sztálinvárosban. Egy időre a munkások közé költözött, hogy hiteles tapasztalatokat szerezhessen az építőmunkáról.
Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta. (Kakasszó (1951), Sztálinvárosi gyerekek (1953), Varázsige (1955), Hetedik év (1978). A korszak egyik nagy sikerű filmjének ő volt a forgatókönyvírója (Én és a kisöcsém).
„Bacsó Péter a magyar filmipar meghatározó és felejthetetlen alakja: munkáját rengeteg díjjal jutalmazták. 1972-ben érdemes művész, majd 1983-ban kiváló művész címmel, 1985-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.
1998 óta birtokosa volt a Magyar Köztársaság középkeresztjének, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere lett, 2006-ban Budapest Díszpolgára lett, 2008-ban megkapta a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját és a Hazám-díjat.
József Attila Könyvtár – Dunaújváros
Lighthouse 