Közzétette:
Kisfaludy Károly nemcsak költő, drámaíró és festő, hanem a magyar irodalmi élet egyik jelentős szervezője is volt a 19. század elején. Most szatirikus epigrammáiból és xéniáiból válogatunk néhányat.
Epigramm.
Összezavart hangok, nap, hold, láng, fergeteg, ég-föld,
Bú, panasz és új szók a költőt nem teszik ám még;
Benned, hogyha nem él a nagy s szép érzete, hagyj fel,
Sasnak szárnyaival, ha erőd nincs, szinte alant jársz.
Érzékeny drámairó.
Drámád érzelgős, ha vig: és ha komoly, csupa könnyár:
Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti hired.
Intés
Sajnállak, te szegény! a sok tömjén neked átok!
Füstét szívod csak s összezavarja a fejed`.
Terméketlen Músa. (Péczeli Múzsa).
Kotlik bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud,
Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest.
Egy tehetetlen poetához.
Akarni s nem tudni írni
Egek, minő gyötrelem!
Izzadni, s képet nem lelni
Ó kába szenvedelem!
De ha nem tudsz, mért kapsz bele:
Véled, hogy hazádnak élsz?
Ó ne hidd, bár gőggel tele
Dolgozol, még is henyélsz.
Kiben versgyártás szomja ég,
És lelkében nincs ügyesség.
Annak élte szomoru,
Bére töviskoszoru.
Egy jó rímelőhöz.
Ha ugy nézed költésedet,
Rimkovács! mint fő javad,
Szánlak, gyarló, én tégedet,
Mert megcsalod magadat.
Hidd el kevés ez magában:
Törött fazék zörgzete,
Üres, feszes tartalmában.
Azért nincsen kelete.
Gondolj szivvel és lélekkel
Többet, mint a jó rímekkel,
Mert rímed bár minő ép.
Hidd el, versed még sem szép.
Egy rosz versiróhoz.
Metrum és rím külön kalauz
A poéta versében:
Boldog, a kit egyfelé huz
Mind a kettő röptében.
De tenálad ellenkeznek:
Ez jobbra, az balra megy;
S ha néha meg is egyeznek,
Olvasódnak már mindegy.
A mit a recensens óhajt,
Arra füled nem igen hajt,
Sőt tudós haragra gyúlsz,
Pedig nem árt, ha tanúlsz.
Lighthouse 