Farkas Árpád – A tökély kiszemeltje

 

 

Bolyai János emlékének

Elmém, hogy működjék, ne csak lásson,

tartottam csikóként parázson,

s lettem jó járása, kedve

végett a Tökély kiszemeltje.

Nem hódolhatok én e ritka

öröklétnek, mely elnémítna,

hatalomnak, ha nincsen arca,

zsarnoknak, kinek nincs hatalma,

űrnek, amelyben nincsen helye

gondolatnak – hogy megfigyelje.

Akarom, kitessék konok voltom –

saruit immár meg nem oldom,

nem fogadok fölibém rendet,

csak mit magamnak én teremtek.

Tántoroghat a Tökély dúltan köröttem,

mert már megtanultam szítni

piciny parázsból lángot –

s a Semmiből egy új világot!

[Digitális Irodalmi Akadémia]