Külön története van a magyar vallásnak azok között a magyarok között, akik a 13. században Kúnországban (Moldva, Havasalföld) telepedtek meg. A magyar püspökök ezeket is igyekeztek megtéríteni, de buzgólkodásuk kevesebb sikerrel járt. Bandinus Márk moldvai katolikus püspök a 17. században is megtalálja köztük és környezetükben a pogányságot, különösen pedig a még élő
sámánizmust. 1648-ban X, Ince pápához küldött jelentésében ezt írja róluk:
„Amilyen becsben vannak Itáliában a kiváló doktorok és szent életű emberek, majdnem olyan becsben állnak ezek előtt a bűbájos férfiak és nők. A bűbájoskodás és rontás mesterségét tanulni mindenkinek szabad és mindenkire nézve tisztességhozó.
Amit a régiség meseként beszél a régi vatesekről, az ezen a vidéken mindennapi gyakorlat. Mert miközben a bűbájosok a jövendőt elő akarják varázsolni, a helyszínen egy bizonyos területet elfoglalva mormolással, fejük rángatásával, szemük forgatásával, képüknek eltorzításával, kezeik hadonászásával és lábaik rugdalózásával, egész testüknek rángatózásával, egy kis ideig lábukon állnak, azután földre vetik magukat, kiterjesztett kezekkel és lábakkal inkább halotthoz hasonlítva, egy óráig, de nem ritkán három vagy négy óráig, mint valami holtak feküsznek. Azután magukhoz térve a nézők elé rettenetes látványt tárnak, mert kezdetben remegő tagjaikkal lassanként fölegyenesednek, azután mintegy az alvilági fúriáktól gyötörtetve, minden testrészük és a testrészek izma a helyéből ki van fordulva annyira, hogy azt hinné az ember, hogy egyetlen csontocskájuk, vagy csuklójuk sincs a maga helyén. Végre, mint az álomból ébredők, álmaikat, mint jóslatot közlik. Ha valaki kétségbe esik, vagy valami dolgát elveszíti, a bűbájoshoz fordul. Ha valaki azt tapasztalja, hogy barátjának, vagy jóakarójának a szíve elfordul tőle, ez elfordult szívet bűbájolással igyekszik kiengesztelni. Ha pedig valaki őt bántotta meg, ez ellen a legjobb szernek gondolja a rontással való megtorlást. A bűbájosoknak, rontóknak és varázslóknak ezekben és hasonlókban megnyilatkozó különböző ténykedései alig férnének bele egy kötetbe.”
A magyar-kún sámánizmus környezetét is impregnálta s lehet, hogy az oláh papságnak a babonában való szerepe e sámánizmus öröksége.
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (265. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0
