Közzétette:
1802. február 26-án született Victor Hugo
Hol az óceánhoz hasonlították, hol a Himalájához. Még ellenfelei is a meghökkentő nagyságot, a már-már végtelent vették tudomásul egyéniségében is, életművében is. Költő volt, mindenekelőtt költő, a francia nyelv és a francia verselés mindenkinél gazdagabb, zengőbb és látványosabb bűvész művésze. Ez a költő évtizedeken át volt a legvitatottabb, majd a legdivatosabb drámaíró egész Európában.
Victor Hugo – Ó! Mikor alszom
Ó! mikor alszom, Lépj nyugvóhelyemhez,
mint Petrarcához Laura hajdanán,
s leheleted ha rajtam futva repdes…
Meglásd,te kedves,
nyílik a szám!
Ha homlokom nehéz álomcsatákon
elkomorul, rémkép gyötör talán,
szemed csillagként homlokomra szálljon…
S meglásd, az álom
fényt hint reám!
És csókolj szájon, ott dereng szünetlen
a tiszta vágy a szerelem után,
az angyalból az asszony lángja keljen…
S meglásd, a lelkem
fölébred ám!
(Nemes Nagy Ágnes)
Lighthouse 