Közzétette:
A kormány 2001-es rendelete alapján, a soproni népszavazás tiszteletére
Az 1921. december 14–16-án Sopronban és környékén megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött.
Az I. világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte. Azonban ezt a döntést nem akarták elfogadni a Sopronban élő magyarok. A tiltakozásokat követően a nagyhatalmak arra a döntésre jutottak: népszavazással döntsék el az érintett lakosok, hova szeretnének tartozni. Johann Schober osztrák politikus azonban nem értett egyet a határozattal: „december 13-án, egy nappal a népszavazás előtt kifejezett kéréssel fordult az olasz külügyminiszterhez, hogy akadályozza meg e ballépést”. Mi sem természetesebb, minthogy a magyar kormány viszont tiltakozott minden további halogatás ellen és rámutatott, hogy a Nagykövetek Tanácsa határozatának szellemében a népszavazást már 13-án le kellett volna bonyolítani, amihez képest a tábornok döntése a 14-i határnapról már eleve halasztást tartalmaz.(…) A szerencsétlen tábornokok ilyen körülmények között nem nagyon tudták, hogy melyik lábukra álljanak.”
A Hűség Kútja
„December 13-án „a késő délutáni órákban kapták meg a tábornokok a Nagykövetek Tanácsának táviratát, amelyben szabad kezet biztosítottak nekik a népszavazási dátum fenntartására vagy elhalasztására. Mire a budapesti és a soproni antantképviselők – civilek és katonák – tisztázták egymás között, amit előzetesen is tudtak, ti. a szavazás megkezdése előtt néhány órával azt elhalasztani már technikai lehetetlenség és politikai baklövés lenne, már késő este volt. A népszavazás Sopronban 1921. december 14-én reggel kezdetét vette.”
„Magától értetődik, hogy a népszavazás előkészítését kétoldalú propagandakampány, agitáció kísérte, aminek során egyik fél sem kezelte kesztyűs kézzel a másikat. A magyarok legnagyobb aduja vélhetően mégsem az osztrák kormány lejáratására irányuló kampányban testesült meg. Inkább a lakosság tudatában, hogy a velencei konferencia lehetővé tette a maradást a magyar állam keretei között. Ezért tehát egyebet már nem kell tennie, mint bedobni egy cetlit az urnába, míg ha a népszavazás eredménye másként üt ki, úgy csak a magasságos jóisten tudja, mi következik még a sokat hányatott városra és vidékére.”
forrás: Ormos Mária: Civitas fidelissima. Gordius, 1990
Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
Lighthouse 