Szenci Molnár Albert magyar református lelkész

 

 

Szenci Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.): nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.

Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldről került Pozsony vármegyébe, hol molnár lett, apja is az volt. 1584-től Szencen, 1586-ban Győrben, 1587-től Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. 1590-ben Kassán volt nevelő. 1590-től Wittenbergben, 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-től 1599-ig Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin-magyar szótárát kezdte el írni. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomtatását gondozza. Prágában a Rudolf királynak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, ott megismerkedett Keplerrel is. 1605-től Altdorfban, 1607- től Marburgban, 160-től Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-től Rohoncon udvari pap volt gróf Batthyány Ferenc dunántúli főkapitánynál. 1614-ben beutazta Erdélyt. A Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást nem fogadta el, 1615-ben visszament Németországba, Ambergben segédtanító lett. 1615-től Oppenheimben volt kántor és iskolamester, 1619-től Heidelbergben, 1622-től Hanauban lakott. 1624-ben hazajött Kassára, ahol Bethlen Gábor gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt.

Céltudatos tudós volt, ki egész élete művével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlődésére korszakalkotó.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Szenci Molnár Albert XLII. zsoltár

(részlet)

1

Mint az szép híves patakra

Az szarvas kivánkozik,

Lelkem úgy ohajt Uramra,

És hozzá fohászkodik.

Tehozzád, én Istenem,

Szomjúhozik én lelkem,

Vajjon színed eleiben

Mikor jutok, élő Isten?

2

Könnyhullatásim énnékem

Kenyerem éjjel-nappal,

Midőn azt kérdik éntőlem:

Hol Istened, kit vártál?

Ezen lelkem kiontom,

És házadat ohajtom,

Hol az hívek seregiben

Örvendek szép éneklésben.

3

Én lelkem, mire csüggedsz el,

Mit keseregsz ennyire?

Bízzál Istenben, s’ nem hágy el,

Kiben örvendek végre,

Midőn hozzám orcáját

Nyújtja szabadítását.

Óh, én kegyelmes Istenem

Melly igen kesereg lelkem!

Forrás: Jeles Napok