Közzétette:
(részlet)
“…Minthogy az alkotás csak az olvasásban teljesülhet ki, minthogy a művész másokra kénytelen bízni a befejezését mindannak, amit ő elkezdett, s minthogy egyedül az olvasó tudatán keresztül érezheti magát lényegesnek a műve számára – minden irodalmi mű felhívás. Írni annyit tesz, mint felhívni az olvasót, hogy 
változtassa objektív egzisztenciává azt a “feltárást”, amelyet a nyelv révén elkezdtem.
S ha megkérdeznék, mire hív fel az író, egyszerű a válaszom. A könyvben sohasem találhatunk elégséges magyarázatot az esztétikai tárgy megjelenésére, csak sürgetést e tárgy létrehozására, továbbá az író szellemében sem bukkanhatunk ilyenre, hiszen énje, amelyből nem léphet ki, nem indokolhatja az objektívlétbe való átmenetet – ezért aztán a művészi alkotás megjelenése olyan új esemény, amely nem magyarázható semmilyen megelőző adattal.
És mivel ez az irányított alkotás abszolút kezdet, tehát az olvasó szabadsága viszi végbe, méghozzá azáltal, amiben ez a szabadság a legtisztább. Így hát az író az olvasó szabadságához folyamodik, hogy működjék közre művének megalkotásában.”
Lighthouse 