A Batthyány-kormány

A Pozsonyból Pestre költözött Batthyány-kormány nagy energiával látott hozzá a tényleges állami önállóság megteremtéséhez. A belső rend biztosítására nemzetőrséget szervezett; önkéntesek toborzásával hozzákezdett a honvédség felállításához; elérte, hogy a magyar területen állomásozó 18—20 ezer fős katonaságot az uralkodó a magyar kormány alá rendelje, és sürgette a külföldön állomásozó magyar ezredek hazahozatalát.

Az 1848. április 7-én kinevezett első független, felelős magyar kormány. Miniszterelnök: gróf Batthyány Lajos (fent), pénzügyminiszter: Kossuth Lajos (középen), igazságügy-miniszter: Deák Ferenc ( legalul), közlekedési miniszter: gróf Széchenyi István (Deáktól balra fent)  További tagok: Szemere Bertalan (belügyminiszter), Klauzál Gábor (földművelés-ipar- és kereskedelemügyi miniszter), Mészáros Lázár ( hadügyminiszter), herceg Esterházy Pál Antal (a király személye körüli miniszter) (Korabeli rézmetszet)

Megállapodott az egyik pesti gépgyárral 100 ezer szuronyos puska előállításáról. A költségek fedezésére Kossuth szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal önálló magyar bankjegyek kibocsátására, amelyre augusztustól kezdődően sor is került. Júniusban választásokat rendeztek, amelynek eredményeként a régi alsóház jelentősen megújult. Mivel Horvátország és a Határőrvidék elutasította a részvételt, a július 5-én megnyílt országgyűlés nem 450, hanem csak 414 képviselőből állt. A honatyák mintegy kétharmada ekkor került először az országgyűlésbe. Társadalmi szempontból 72%-uk tartozott a nemesek, és ebből 26 a főnemesek közé. A nem nemesi származású értelmiséget 28%, az iparosokat és kereskedőket 1%. és a parasztságot ugyancsak 1% képviselte. A megválasztottak többsége a kormány mögött állt. Az ellenzéknek tekinthető baloldali radikálisokhoz mintegy 30—40, a konzervatívokhoz legfeljebb két tucat honatya tartozott. A konzervatív színezetű felsőház rendszertelenül és foghíjasan ülésezett. Általában azok jártak az ülésekre, akik azonosultak a képviselőház döntéseivel; az átalakulást helytelenítő főpapok és mágnások többsége a távolmaradásával tüntetett.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (336. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9