Közzétette:
Hol növekedtél, hol virultál,
Felelj, szentföldi pálmaág!
Mily halmok, völgyek éke voltál,
Mily tájék volt szülőhazád?
A hűs Jordán szelíd lapályán
Becézett fényével Kelet,
Vagy Libanon zord, bérci táján
Nyögettek éji vad szelek?
Imát dünnyögtek? Ősi zsoltárt
Hallottál hajdan zengeni,
Hogy leveleid összefonták
Jeruzsálem bús fiai?
És él-e, él-e még a pálma?
S ha tikkasztó a nyár heve,
Széles levelű koronája
A vándort most is hívja-e?
Vagy elválástok túl nem élve,
Akár te, búsan haldokol,
Sárgára szikkadt levelére
Mohón ülepszik rá a por?
Beszéld el, mondd, ki volt, ki téged
Kegyesen elhozott ide?
Gyakran hajolt búsan fölébed?
Könnyei nyomát őrzöd-e?
Ő volt, az Úrnak jó vitéze,
Felhőtlen homlokú, aki
Mint te, mindig méltó az égre,
Se gáncs, se vád nem érheti?
Titkos kéz pártfogása, gondja
Most hát e sorsot rótta rád:
Hű őr, hajolsz az ó ikonra,
Jeruzsálemi pálmaág.
Nyájas homály, mécsláng, derengő,
Kereszt, frigyláda, szent jelek.
Béke s vigasz, mindent belengő,
Lebeg fölötted, körüled.
1837
Lator László fordítása
Forrás: Lermontov – válogatott költemények (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Lighthouse 