Közzétette:
Piroska Testvér
A földben s az égben,
Te por a porban,
Fény az üdvösségben –
Anyámmal együtt ugye megbocsáttok,
Hogy nem hintem a sírotokra mind
Ágyam mellől e tengersok virágot?
Könyörögtetek, tudom, ott fenn értem,
S imátok Istent közelebb találta
Mint bárkié e borús földi téren.
Tudom, gyakran meglátogattatok
Ha éjjel zajtalanul nyílt az ajtó,
S vigasztalást, enyhülést hoztatok.
Mennyi rózsám van, s hány látogatóm –
Csak elmennek s a rózsák hamva hull,
De Ti velem maradtok mindörökké,
Örök rózsákkal, láthatatlanul.
Református kórház, 1934 október
Forrás: Reményik Sándor összes versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Lighthouse 