A svájci kultúra a környező kultúrkörök ütközőpontján alakult ki. Az országra a Németországgal, Olaszországgal és Franciaországgal való kölcsönhatás a jellemző: így a szomszédok sok svájci művészt vallanak magukénak. A szellemi életben már korán meggyökerezett a kultúra sajátosan demokratikus-liberális, nevelő szellemű és népközeli jellege. Az országot – szomszédaitól eltérően – nem nyomta el évszázadokon keresztül egy monarchikus felső réteg. A művészeti alkotások eleinte vallásos indíttatásból születtek (pompás kolostorok és templomok); később a polgárok és a patríciusok főleg az építőművészetet támogatták, nekik köszönhetők az olyan jellegzetes, művészi szempontból is értékes óvárosok, mint amilyen például a berni, a baseli, a freiburgi, a luzerni és a St. Gallen-i. De a parasztokban is kialakult egy demokratikus jellegű kulturális öntudat, amely európai mércével is rendkívül szokatlan . Mindez a parasztházak építésének változatosságában is megnyilvánul.
Az engadini Guarda sgraffitóval díszített falusi háza
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (357. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

