Lev Tolsztoj – Nagy Péter és a muzsik

Közzétette: Lighhouse

Igaz történet

Péter cár egyszer egy muzsikra bukkant az erdőben. Fát vágott a muzsik. Megszólítja a cár:

– Segítsen az Isten, muzsik!

– Bizony rám férne, hogy Isten megsegítsen – mondja rá a muzsik.

– Nagy-e a családod? – kérdi a cár.

– Két fiam és két lányom van.

– No, nem is olyan nagy, s mire költöd a pénzedet?

– Én a pénzem háromfelé osztom: az elsővel adósságom törlesztgetem, a másodikat kölcsönadom, a harmadikat vízbe vetem.

Gondolkozik a cár, de nem jön rá, mit jelenthet, hogy az öreg adósságát törlesztgeti, kölcsön is ad s egyik részt a vízbe veti. Megszólal az öreg:

– Adósságom törlesztgetem: apám, anyám gondozgatom; kölcsönadom: fiaim gondját viselem; vízbe vetem: lányaimat nevelgetem.

– Jól vág a te eszed, öreg – mondja a cár. – Most vezess ki az erdőből a mezőre, nem találom meg az utat.

Azt mondja a muzsik:

– Azt magad is megtalálod: menj csak egyenesen, aztán jobbra, aztán balra, aztán megint jobbra.

Mondja a cár:

– Ebből egy kukkot sem értek, vezess.

– Uram, nem érek rá arra, hogy vezesselek, dolgozó parasztnak drága az ideje.

– Jó; ha drága, megfizetek érte.

– Hát ha fizetsz, menjünk.

Felültek a kétkerekű kiskocsira s elindultak. Útközben a cár a muzsikot kérdezgetni kezdte:

– Muzsik, jártál te már messze, más vidéken?

– Imitt-amott jártam.

– Láttad a cárt?

– A cárt én nem láttam, de szeretném látni.

– Ide hallgass: amint a mezőre érünk, ott meglátod a cárt.

– S miről ismerem meg?

– Arról, hogy a többiek fején nem lesz sapka, egyedül csak a cárén.

Kiérnek a mezőre, meglátja a sok nép a cárt s leveszi a sapkáját mindenki.

Mereszti szemét a muzsik, de nem látja a cárt. Mindjárt meg is kérdi:

– S hol van a cár?

A cár meg azt feleli erre:

– Lásd, csak kettőnkön van sapka: tehát kettőnk közül valamelyik a cár.

I. Péter orosz cár