Zsigmond Vilmos-emléknap

 

 

A Magyar Művészeti Akadémia az év elején elhunyt néhai tagja, Zsigmond Vilmos világhírű operatőr emléke előtt tiszteleg. A február 25-ei emléknapon a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban kiállítás lesz látható Zsigmond Vilmos fotográfiai műveiből. Mintegy ötven fotó tekinti át a művész teljes életútját, és láthatók lesznek Zsigmond Vilmos filmes díjai – köztük az Oscar- és BAFTA-díj – is. De. 10 és du. 16 között ingyenes filmvetítések lesznek a Sinkovits Imre Kamaraszínpadon.

 

Zsigmond_Vilmos világa, Kálvária domb, Tata, Magyarország 1955

Zsigmond Vilmos: Vilmos világa, Kálvária domb, Tata, Magyarország 1955 © A kép a Sparks Kft. tulajdona

Filmművészeti alkotásai közül vetítésre kerül a Magyarország lángokban – Egy nép harca a szabadságért című dokumentumfilm, valamint a Bánk bán operafilm is. A vetítéseket szakmai beszélgetések követik – filmes szakemberek, a filmek készítői, valamint szereplői részvételével.
A vetítések:
10.15 „Magyarország lángokban – Egy nép harca a szabadságért” – dokumentumfilm (79 perc) – Sinkovits Imre Kamaraszínpad
11.40-től Beszélgetés a filmről a Sinkovits Imre Kamaraszínpadon (Kollarik Tamás, Péterffy András, Tóth Klára)
12.45 „Bánk bán” operafilm (116 perc) – Sinkovits Imre Kamaraszínpad
15.15-től Beszélgetés a filmről a Sinkovits Imre Kamaraszínpadon (Falusi Márton, Marton Éva, Miller Lajos, Kiss B. Attila)

A programokra a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A vetítésekre regisztrálni itt, a Pesti Vigadó honlapján keresztül lehet. A kiállítás csupán ezen a napon (2016. 02. 25.) 10–16 óráig látogatható.

Zsigmond Vilmos az utolsó magyarországi interjúját az MMA-TV-nek adta 2015 áprilisában:

Zsigmond Vilmos (1930–2016) 1977-ben kapott Oscar-díjat Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének operatőreként, mert “sajátos technikájával a digitális effektusok korát megelőzve volt képes meghökkentő látványt nyújtani”.
Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte A bérmunkás volt 1971-ben, ugyanebben az évben a McCabe és Mrs. Miller című Robert Altman-darab forgatásakor fotós múltját felhasználva laboratóriumi eljárással fakított ki felvételeket, hogy a régi filmek hangulatát idézze. Ezt az eljárást alkalmazta később A madárijesztőben és A szarvasvadászban is.
Az 1970-es évek amerikai újhullámos filmjei mellett olyan hollywoodi produkciókat is fényképezett, mint a Steven Spielberg rendezte Sugarlandi hajtóvadászat (a történet feszültségének fokozásához nagyban hozzájárultak kézikamerás felvételei) és a Harmadik típusú találkozások, amelyért 1977-ben Oscar-díjat kapott. Ő fényképezte a vietnami háború borzalmait és utóhatását bemutató A szarvasvadászt, amelyért – bár jelölték – Oscar-díjat nem kapott, de átvehette a Brit Filmakadémia (BAFTA) elismerését. Ő maga ezt a filmjét tartotta a legjobbnak, jóllehet mindet szerette, mert mindegyiknek “volt értelme”.
Zsigmond Vilmos több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet (a The Band búcsúkoncertjét megörökítő Az utolsó valcert), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányok, Maverick), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi filmet, amelyért 1992-ben Emmy-díjat kapott, erotikus thrillert (Sliver, Vágyak vonzásában), többször dolgozott Woody Allennel (Melinda és Melinda, Kasszandra álma). 2007-ben negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra a Brian De Palma rendezte a Fekete Dália fényképezéséért (1985-ben A folyó című drámáért jelölték). Az elmúlt években dokumentumfilmet (God the Father) és játékfilmet (Hat tánclecke hat hét alatt) egyaránt forgatott, dolgozott a televízió számára is.
A szülőhazájával mindvégig kapcsolatot tartó operatőr 2002-ben fényképezett először magyar filmet: a Bánk bán című Erkel-opera 2002-es filmváltozatáért Káel Csaba rendezővel megosztva megkapta a legjobb operaadaptációért járó díjat a világ egyetlen filmoperatőr fesztiválján, a Cameraimage-n. 2006-ban egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek, s ő volt az operatőre A halálba táncoltatott lány című, Hules Endre által rendezett filmnek (2011).
A kritikusok által a fények és árnyékok szerelmesének és festőjének nevezett Zsigmond Vilmos saját szavai szerint nem szerette, ha a színek túl sokat beszélnek. Tudását többször is mesterkurzus keretében adta tovább Magyarországon és az Egyesült Államokban. Az operatőröknek azt tanácsolta, hogy a digitálisan rögzített felvétellel is úgy bánjanak, mintha filmszalag lenne. Úgy vélte, a digitális technika még nem éri el a hagyományos film szintjét, és felületességre késztet. Számára viszont mindig az volt a cél, hogy a filmjei szebbek legyenek, mint a valóság.
Zsigmond Vilmos 1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) életmű-kitüntetését. 2000-ben Göncz Árpád államfő elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001 óta a Corvin-lánc birtokosa, 2004 óta Szeged díszpolgára, ahol mozitermet is elneveztek róla. 2005-ben megkapta a Magyar Operatőrök Társasága életműdíját, a következő évben a Magyar Művészetért Díjat, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. A 2014-es cannes-i filmfesztiválon átvehette az operatőri életműdíjat, ősszel a CineFest miskolci nemzetközi filmfesztiválon ismerték el életművét.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s