Közzétette:
Ausztrália őslakosai mintegy 60-40 ezer éve érkeztek a kontinensre. Új-Zélandon jóval később, nagyjából 1300 táján jelentek meg az első maorik Polinéziából. A 19. századra mind Ausztrália, mind Új-Zéland virágzó brit gyarmattá vált, ahová számos további bevándorló érkezett Európából.
Az európai hajósok már a 17. században felfedezték mind Ausztráliát, mind Új-Zélandot, de James Cook kapitány csak 1770-ben nyilvánította brit területté Ausztrália keleti partvidékét. A földrész első telepesei brit fegyencek voltak, akiket 1788-ban deportáltak Botany Bay kikötőjébe, a leendő Új-Dél-Wales szövetségi államba. Az első önkéntes telepesek a 19. században érkeztek ide, majd számuk jelentősen megugrott az 1850-es években, miután aranyat találtak. Új-Zélandra csak 1839 után kezdtek érkezni az európaiak, de hamarosan ez a föld is tömegesen vonzotta a betelepülőket, elsősorban a Brit-szigetekről.
Erőszak és birtokbavétel
Ausztrália őslakosai képtelenek voltak megakadályozni a brit hódítást, majd a földek felosztását a juhtenyésztő gazdák között. A 19. század végére a telepesek behurcolta betegségek, az élelmiszerforrások hiánya és az itt-ott fellángoló erőszak mind megtizedelte a bennszülötteket. Igen kevesen maradtak, jobbára csak a fehérek által benépesítetlen területeken.
Velük szemben az új-zélandi maorik megtanulták használni az európai puskákat, majd fegyverrel harcoltak a gyarmatosítás ellen. Az ausztrál őslakosokhoz hasonlóan őket is megtizedelték az Európából behurcolt betegségek, ám minden nehézség dacára megőrizték földjeik és jogaik egy részét. Idővel mindkét ország liberális demokráciává nőtte ki magát a Brit Nemzetközösség keretein belül, de mai lakói nemigen büszkék arra, amit elődeik műveltek az őslakossággal.
Csata és háború
Az ausztrál őslakosok nem voltak kellőképpen felfegyverezve, csak kisebb összetűzésekbe keveredtek a telepesekkel. Velük szemben a maori hagyományosan harcias nép volt. Miután európai fegyverekre tettek szert, törzseik a 19. század elején egymás ellen harcoltak, majd az 1860-as években a britekkel is összecsaptak.
Hiedelmek és rítusok
Szent hely
Az Uluru (angol nevén Ayers Rock) szikla ritka természeti képződmény az ausztrál sivatagban, az őslakosok szent helye. Az ideérkező európaiak viszont eleinte nem igazán törődtek azzal, hogy a bennszülötteknek mi szent és mi nem.
Az ausztrál őslakosok hitvilágában központi szerepet kap az úgynevezett „álomidő”, amikor az ő állatokról, növényekről, szent helyekről szóló legendáik játszódnak.
A polinéz eredetű maorik hasonlóképpen viszonyulnak a környező természeti világhoz, s szellemi erőt tulajdonítanak különböző állatoknak és tárgyaknak.
Történelmi egyezmény
A dokumentumot a víz és a rágcsálók is megrongálták
Az 1840-ben megkötött waitangi szerződés bekebelezte Új-Zélandot, de a földet elvileg a maorik tulajdonává, őket pedig brit állampolgárokká nyilvánította.
Forrás: Az emberiség története (318. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9
Lighthouse 