Radnóti Miklós – Szilveszter és újév között

Közzétette:

 

 

szilveszter

 

 

(Este)

Tűnik ez az év is, hűvösen mosdik meg

utána a lélek és fagyosan kéklik

s már színéről emlékszik

az évre, csak mint a gyermek úgy

és újat nem köszönt, mert nem vár semmire,

a piros szabadság tán nem jön el soha,

számára csak mostoha

év lehet ez és tétova táj.

(Éjtszaka)

Ó, felejt a lélek és örömtelen jön

veled fiatal év. Fáj csak és nem hős már,

mint régente: erős vár

volt és kincses város a dombon.

(Hajnal)

Város a dombon és búgó harsonaszó.

Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas,

mert éget, mint hideg vas

a sorsod és olyan konok is,

igyekezz lélek és

törj föl fiatal év.

(Reggel)

Úgy állok partodon fiatal év,

mint egyszer hajón az Ádrián,

szigorú hajnal volt és karmos ég,

eső tapintott a vízre jó

tenyérrel és eltakarta tükrét.

Míg lassan indult a nagy hajó

s orrán halkan repedt a szürkeség,

halászok álltak a parton ott,

magányos lelkek, órjás kezekkel.

Úgy állok én is, magányos lélek itt,

repedj szürkeség, s törj föl fiatal év.

 

Forrás: Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! Versek (A Nyugat kiadása, Budapest 1936

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s