Henryk Wieniawski

Henryk Wieniawski (Lublin, 1835. július 10. – Moszkva, 1880. március 31.) Lengyel hegedűművész. 1843-ban lett a párizsi Conservatoire növendéke, 1845-től J. Massart növendéke. Első fellépése 1848-ban volt Szentpétervárott, 1848/50-ben Párizsban tanult tovább összhangzattant, majd hegedű virtuózként turnézott. 1859-ben Szentpétervárott lett cári kamaravirtuóz, ugyanott 1862-1867-ig oktatott a konzervatóriumban. Wieniawski, akinek különösen a staccato-technikája vívott ki csodálatot, 1872 és 1874 között Amerikában hangversenyezett, részben Anton Rubinsteinnel. 1874-1877-ig a brüsszeli konzervatórium tanára, itt tanítványa volt E. Ysaye. Wieniawski jelentősen hozzájárult a vonóstechnika fejlesztéséhez. Stílus szempontjából a francia-belga iskolához tartozik; műveiben romantikus hangzásfantázia és szláv kolorit ötvöződik. Több virtuóz darabot írt a hangszerére.

Wieniawski 1878-ban

Az alábbiakban a művésszel kapcsolatos anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak.

Amikor 1872-ben Anton Rubinsteinnel az Egyesült Államokban turnéztak, egyiküket aránytalanul magasabb fellépti díjjal szerződtették. Miután ez kiderült, hetvennél is többször játszották együtt a Kreutzer-szonátá-t anélkül, hogy egy szót szóltak volna egymáshoz.
Egyszer Londonban egy magas rangú személy meghívta, hogy játsszon a házában. Amikor kilépett a vendégek elé, minden szem és lornyon rá szegeződött, és egy pisszenés sem hallatszott a teremben. De amint rázendített Raff* Cavatiná-jára, mindenki beszélgetni kezdett. Ez felettébb sértő volt, és úgy döntött, megleckézteti a jelenlévőket. Tudta, hogy minden angolnak némán és állva kell hallgatnia a nemzeti himnuszt – az Isten óvd a királynő-t, ezért odakacsintott a zongoristának, és ügyesen áttért Raffról a himnuszra, melyet fortissimo játszott. Nagy megelégedésére megszűnt a beszéd, és aki addig ült, az felállt. Ám ahogy visszatért a Cavatina-hoz, újrakezdődött a fecsegés. Megint rákezdett a himnuszra, és nyert néhány perc csöndet, de még nagyobb hangzavar lett, amikor ismét a Cavatina következett. Ötször vagy hatszor ismételte meg ezt a trükköt, és amikor befejezte, senki sem értette a célzást. A darabon csodálkoztak, hogy milyen sokszor ismétlődik benne az angol himnusz.

* Joseph Joachim Raff (1822-1882), svájci zeneszerző, leghíresebb műve a hegedűre és zongorára írott Cavatina

Forrás:Brockhaus-Riemann – Zenei Lexikon III. kötet (661. oldal) Zeneműkiadó, Budapest, 1985 ISBN 963 330 572 2 Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (195. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9