Léo Delibes

Közzétette:

 

 

179 évvel ezelőtt született Léo Delibes francia operett és opera-szerző.

Clément Philibert Léo Delibes (Saint-Germain-du-Val (Sarthe), 1836. február 21. – Párizs, 1891. január 16.)

A párizsi Conservatoire-on Adolphe Adam és Benois tanítványa volt. 1855-ben mutatják be első egyfelvonásos operettjét, a Deux Sous de charbon-t (Két garasnyi szén) a Théâtre Folies-Nouvelles-ben, amelyet továbbiak követtek a Bouffes Parisiens-ben. A Théâtre Lyrique vitte színre a Maître Griffard (1857) és Le jardinier et son seigneur (1863) című egyfelvonásos vígoperákat. 1865-ben Delibes a párizsi Opéra másod-karigazgatója lett, ezt az állását 1872-ben adta fel, amikor sikerei növekedtek. 1881-ben Reber utódaként a Conservatoire zeneszerzés-tanára lett, 1884-ben az Académie française tagja (Massé utódaként). Derűs és finom zenéje korának egyik legkedveltebb színpadi szerzőjévé avatta. Említett művein kívül az Opérában mutatták be a következő balettjeit: La source (L. Minkusszal 1866), Coppélia ou La fille aux yeux d’émail (1870); legjobb, még ma is játszott műve ) és Sylvia ou La nymphe de Diane (1876). Opéra-comique-jai (ősbemutató ugyancsak Párizsban): Le roi l’a dit (A király mondta), (1873), Nivelle (1830) és Lakmé (1883).

 

Léo_DelibesLéo Delibes

(1836-1891)

Balettzenét írt, a legnépszerűbb a Coppélia és a Sylvia.

Tanítványa, Fritz Kreisler úgy emlékezett vissza rá, mint „élvhajhász, felelőtlen, könnyelmű” emberre. Az órák gyakran félbemaradtak, ha felbukkant egy csinos lány, aki rávette a tanár urat, hogy cukrászdába, vagy sétálni vigye, avagy az „Allons danser!” [Menjünk táncolni!] ellenállhatatlan ajánlatával állt elő. Kreisler így számol be erről:

„ Ilyenkor Delibes odaadta nekem a kompozíciót, amin épp dolgozott. Arra kért, próbáljam megragadni a hangulatát, és folytassam onnan, ahol ő abbahagyta. A Coppelia keringője ma is gyakran felcsendül. Nos, az az igazság, hogy én szereztem a dallamát. Mikor visszatért egyik kalandjáról, ezzel vártam, és úgy megtetszett neki, hogy változtatás nélkül átvette, csak kidolgozta, és díszítésekkel látta el.”

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 196. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9 Brockhaus Riemann- Zenei Lexikon I. kötet (417. oldal) Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1983 ISBN 963 330 474 1

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s