Róth – Thék – Jungfer: Iparművészeti kiállítás a fővárosban

Közzétette:

 

 

műipar.previewRóth Miksa, Thék Endre, Jungfer Gyula – A magyar műipar állócsillagai a XIX.-XX. század fordulóján címmel nyílt 2014. szeptember 19-én kiállítás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában.

 

Róth, Thék és Jungfer – három kiváló tehetség, akikre a magyar iparművészet állócsillagaiként tekinthetünk. Klenovszki Mimi sajtótájékoztatása alapján a kiállítás apropójául a munkásságuk előtti tisztelgésen kívül az is szolgál, hogy 2014-ben Róth Miksa halálának 70., Thék Endre halálának pedig 95. évfordulója van. A „Tudomány, Művészet, Technika” sorozat részeként megrendezett kiállítás szervezője a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.

 

Jöjjön el és ismerkedjen meg annak a három embernek a munkásságával, akik együtt dolgoztak a magyar történelem legnagyobb épületén, az Országházon! De az Országház csak egy a sorból: a múlt előtti századfordulón ugyanis alig volt olyan jelentősebb köz- vagy magánépület Budapesten, ahol ők hárman ne hagyták volna ott a kezük nyomát.

 

Mégis, manapság elég keveset beszélünk róluk. Kik is ők valójában? Egy tehetséges üvegműves, egy asztalos és egy kovács, azaz három „műiparos”, akik a XIX. század végi építkezések idején karöltve dolgoztak. Róth Miksa üvegműves és mozaikkészítő volt, Thék Endre asztalos és bútorgyáros, Jungfer Gyula pedig díszműkovács.

Tudta például, hogy Thék Endre zongorákat is készített és meg akarta teremteni a magyar hangszeripart?

Vagy hogy Jungfer Gyulának már a nagyapja is kovácsmester volt?

És azt, hogy korlátrácsai a firenzei Palazzo Strozzi pontos másaként felépült pesti palotába készültek (ez ma a Teréz körút 13. sz. alatti házasságkötő terem)?

Nemcsak ezek, hanem csengettyűtartói és tüzikutyái is megtekinthetőek a mostani kiállításon. Róth Miksa pedig ezüstérmet kapott az 1900-as párizsi világkiállításon, és elnyerte az olasz király aranyérmét a mozaikkészítés megújításáért. Ő tervezte az Országos Levéltár ólómüveg ablakait, vannak mozaikjai például a Széchenyi Gyógyfürdőben, de még a mexikóvárosi Nemzeti Színházban is…

 

Végezetül néhány érdekesség a kiállítási kísérő füzetéből:„Róth Miksa, Thék Endre, Jungfer Gyula – A magyar műipar állócsillagai a XIX_XX. század fordulóján”

 

Érdekességek Thék Endre (1842-1919) életéből:

– asztalosmester, aki a XIX-XX. század fordulójának tipikus vállalkozó alakja, az „igazi iparos self-made-man typusa”;

– Orosházán született, ott tanulta ki a mesterséget, de a családjában nem volt asztalos;

– bécsi asztalos inas tanuló évei után 1862-1863-ban érkezhetett Párizsba, ahol kiemelkedő francia asztalosműhelyekben kapott munkát, ekkor ismerte fel hazánk elmaradottságát mindennemű ipar területén, és elhatározta, hogy hazatér;

– az 1867. évi világkiállításon is bemutathatta munkáját;

– Thék éppen a céhes rendszer felszámolásának idején, 1872-ben nyitotta meg asztalosműhelyét Pesten, a józsefvárosi Szűz utcában;

– Országos Iparegyesület igazgatósági tagja, majd alelnöke lett;

– fontos szerepe volt az országos kiállítások előkészítésében, kivitelezésében, képviselte a magyar ipart a világkiállításokon, munkálkodott az iparosok segélyezésén, iparostanonc-oktató intézmények felállításán. Az inasoktatás megreformálása érdekében felkarolta az inasotthonok ügyét, ezért alapította a Ferenc József Tanoncotthont;

– 1885-ben megvásárolta az Üllői úti nagy fatelepet, ahol létrehozta Magyarország első, valóban nagyipari szinten működő bútorgyárat;

– számos budapesti magánpalota és vidéki kastély építésében, berendezésében vett részt: 1884-1886: Saxlehner-bérpalota (VI. ker., Andrássy út 3.), Emmer-palota (I. ker., Bem rkp. 8.), 1887-1889: Wenckheim-palota (VIII. ker., Szabó Ervin tér 1.), 1884-1892: gróf Károlyi István-palota (VIII. ker., Múzeum u.11.), a budafoki Sacelláry-Törley kastély (XXII. ker. Anna u.1-3.);

– a Thék-bútorgyár erőteljes fejlődését a kiegyezés utáni fontosabb magyar közigazgatási, állami reprezentatív épületek építésének köszönhette;

– az ország vezető építészeivel (Ybl, Hauszmann, Steindl és mások) és iparosaival (Jungfer, Zsolnay, Gelb, Neuschloss és mások) már az 1880-as években közeli munkakapcsolatokat alakított ki; ennek, valamint annak köszönhetően, hogy mind volumenben, mind munkaszínvonalban nem volt vetélytársa, a Thék-gyárra esett a választás a budai királyi palota, az Országház, a Kúria, a Törvényszéki Palota asztalos és berendezési munkálatainak a kivitelezésénél;

– 1897-ben, amikor már a bútoriparban minden üzleti sikert elért, zongoragyártással is kezdett foglalkozni;

– nem titkolt szándéka volt a magyarországi hangszeripar megteremtése; itt érte az egyetlen kudarc: dacára a príma zongoraszekrényeknek, a koncertező művészeket nem sikerült meghódítania;

– Thék jó ideig az Országos Iparegyesület alelnöke, az Iparosok Országos Kamarájának alapító elnöke volt. 10 000 koronás alapítványt hozott létre, melynek célja „az Országos Iparegyesület által évente egy oly művezető vagy asztalos munkás megjutalmazása volt, aki működése helyén hosszabb időt töltve, munkájával az ország gazdasági erősbödéséhez hozzájárult”;

– a budapesti József fiúárvaház gondnokaként végrendeletében 500 000 korona tőkéjű alapítványt hozott létre (saját gyermeke nem volt);

– a nevével fémjelzett bútorgyárban 1919-ben bekövetkezett halála után is folytatódott a gyártás, és az 1920-as években a gyár még rendszeresen képviseltette magát nemzetközi iparművészeti tárlatokon (1923 – Monza, 1927 – Fiume, 1929 – Barcelona). A gyárat később áthelyezték, majd 1938-ban végleg bezárták.

 

Érdekességek Jungfer Gyula (1841-1908) életéből:

– már a nagyapja is kovácsmester volt, 1786-ban vette föl tagjai sorába a pesti lakatoscéh nagyapját, Jungfrau (Jungfer) Andrást;

– ő maga 1866-ban, még a céhrendszer idején kezdett tevékenykedni önálló lakatosmesterként;

– 1887-ben már 150 munkást foglalkoztatott;

– építészeti vasmunkái (erkély- és lépcsőkorlátok, kandeláberek stb.) számos középületen, illetve magánházon /városi palotán, bérházon stb./ megtalálhatóak;

– Budapest Duna-parti látképe: a budai Várnegyed a királyi palotával és a Várkert-bazárral, Pesten az Országházzal és a Gresham-palotával; az Andrássy út az Operaházzal, az Oktogonnál az egykori Batthyány-palotával és számtalan további sugárúti bérpalotával stb. Jungfer Gyula közreműködésével alakult ki;

– az 1885. évi Országos Kiállításon nagyszabású pavilonnal szerepelt, ez hozta meg számára az igazán átütő sikert: egy, Fessler Leó mintája után rézből domborított „középkori műkovács”-szobrot készített, mely a cég emblémájává vált;

– ő készítette az Iparművészeti Múzeum sárgaréz postaládáját és az Országház alumíniumbronz kandelábereit is;

– nevéhez kötődik a kerámia, illetve a kovácsoltvas együttes alkalmazásának el-erjesztése, pl. függőlámpákon, asztalkákon;

– ahány hazai vagy külföldi kiállításon szerepelt, valamennyiről díjjal tért haza;

– sikereinek helyszínére, a Berzsenyi utca 6. szám alá 1872-ben költözött, éppen abban az évben, amikor a céhrendszert eltörölték; és pályája csúcsát jelentette, amikor 1900-ban Ferenc József személyesen látogatta meg ezt a Berzsenyi utcai műhelyt, hogy megtekintse a királyi palotához készült, a párizsi világkiállításon bemutatásra szánt, monumentális vaskaput;

– klasszikus értelemben vett iparosként bármilyen enteriőrbe beállítható készárukat készített: ilyenek például a kiállításon is bemutatott mintalapon látható csengettyűtartók és tűzikutyák (választhatók román, csúcsíves és reneszánsz stílusban), vagy az ugyancsak látható szépséges korlátrácsok, amelyeket – Bathyány Tivadar gróf rendelt a Hauszmann Alajos tervei szerint, a firenzei Palazzo Strozzi pontos másaként felépült pesti palotába. (Teréz körút 13., ma itt házasságkötő terem működik.)

 

Érdekességek Róth Miksa (1865-1944) életéből:

– Róth Miksa üvegfestő és mozaikművész volt;

– Róth Miksa apjától tanulta a mesterséget, majd Németországban, Belgiumban, Angliában és Franciaországban töltötte tanulóéveit;

– önálló műhelyét 1885-ben alapította, 1939-ig a VII. kerületi Nefelejcs utca 26.-ban dolgozott (ma Róth Miksa-emlékház), majd 1897-től mozaik készítésével is foglakozott;

– stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art deco jellemezte; éppen pályája kiteljesedése közben érte a Magyarországot az 1890-es évek vége felé a préritűzként elérő szecessziós stílus;

– az Országház ablakainak első ütemére kiírt pályázaton Róth Miksa és Kratzmann Ede között kellett dönteni; Róth a nála sokkal tőkeerősebb Forgó és társa céggel társulva adott be ajánlatot; Kratzmann jóval olcsóbb ajánlatot tett Róthéknál, de a bizottság Steindl Imre erőteljes közbelépésére mégis a közel másfélszeres összegről szóló Forgó-Róth-ajánlat mellett döntött, mivel „Kratzmannak […] mindamellett, hogy a legjutányosabb ajánlatot tette, nem ítélheti oda a munkát, mert […] ilyen árakért oly munkát, mint amilyen az Országház építésénél követendő, készíteni nem lehet.”

– 1896-ban kezdte az országházi üvegablakok kivitelezését; ez a hatalmas munka öt évig tartott;

– az igazi sikert azonban az Alpár Ignáccal (1855-1928) történő együttműködés hozta meg számára; Alpár tervezte a millenniumi kiállítás legsikeresebb művét, az ún. történelmi főcsoport épületegyüttesét, Róth pedig a gótikus szárnyba, a román stílusú Szent László-kápolnába és az ehhez kapcsolódó királyi pihenőszobába készített üvegfestményeket;

– munkái díszítik például az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia épületét, a lipótmezei egykori tébolyda kápolnáját, a marosvásárhelyi városházát és kultúrpalotát, a szabadkai zsinagógát és városházát, a Kálvin téri református templomot, a pannonhalmi bencés főapátság homlokzatát és Szent István-kápolnáját, a fasori evangélikus templomot és a gimnázium dísztermét;

– ő tervezte az Országos Levéltár ólomüveg ablakait és ornamentikus díszítő festését is és a nevéhez fűződik Budapest legnagyobb, a Szervita téren látható köztéri mozaikja; Róth (Vajda Zsigmonddal közös) munkája a Széchenyi gyógyfürdő- és a Kossuth-mauzóleum mozaikja (Kölber Dezső kartonja alapján);

– külföldön a hágai királynői palotában, az oslói Fageborg templomban és Mexikóvárosban a Nemzeti Színházban láthatóak alkotásai;

– Róth megrendelései megszaporodtak, 1896. december 19-én pedig a király „az ezredéves országos kiállítás körül szerzett kiváló érdemek méltánylásául” arany érdemkeresztet adományozott számára;

– a hírnév és az anyagi biztonság birtokában 1897-ben meghozta élete legradikálisabb döntéseit: egy időben stílust, műfajt és vallást váltott, valamint feleségül vette Walla Jozefát;

– 1898-ban elnyerte az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst-, 1902-ben Torinóban és 1904-ben St. Louis-ban (USA) aranyéremmel tüntették ki, és megkapta a Ferenc József-rend lovagi fokozatát is, a mozaikkészítés megújításáért pedig az olasz király aranyérmét nyerte el.

 

Róth Miksa, Thék Endre, Jungfer Gyula – A magyar műipar állócsillagai a XIX.-XX. század fordulóján.

A tárlat 2014. október 8-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között, valamint 2014. szeptember 20-án, a Kulturális Örökség Napja keretében, 10 és 20 óra között díjmentesen látogatható.

Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

Budapest, V. kerület, Garibaldi utca 2.

 

https://www.facebook.com/muiparallocsillagaikiallitas

 

Lantai József -EuroAstra

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s