Az iszlám lényege

Az iszlám arab-zsidó és keresztény emlékekre épített egyistenhit, melyben Mohammed prófétáé a vallási és politikai vezetőszerep. A próféta rövid összefoglalása szerint: “Iszlám az, hogy tanúságot tégy arról, hogy nincsen istenség, csakis Allah és hogy Mohammed az Allah követe, hogy az imádságot rendben tartsd meg, hogy a zakátot (a szegények számára rendelt közadót) fizesd meg, hogy a ramadánban böjtölj és az Allah házához végezzed a haddst (mekkai zarándoklás) ha módodban van az utat megtenni.” Ez az öt dolog az iszlám sarkalatos követelése. Erkölcsi tekintetben pedig Abu Daud Szulejman al-Azdi († 900 körül) 500.000 tradíció-mondatból 4800 hiteleset kiválasztva a hitelesek lényegét a következő négy pontban foglalta össze:

1. A cselekedetek a cselekvők intenciói (szándéka) szerint ítéltetnek meg.

2. Az ember azzal mutatja ki őszinte vallásosságát, ha nem elegyedik olyan ügybe, amely nem hozzá tartozik.

3. Nem igazhitű az ember, míg felebarátja számára nem kívánja ugyanazt, amit önmaga számára kíván.

4. Nemcsak a tiltott dolgok élvezetét kell kerülni, hanem oly dolgokét is, melyeknek becsületes keletkezése iránt nem forog fenn a teljes bizonyosság.

Teológiája a mítoszokban és mesékben gyökerezik, istene az egész világ felett álló korlátlan úr, akit angyalok sokasága támogat világkormányzó munkájában, aki tetszése szerint szabja meg az emberek sorsát. Haláluk után mennyország vagy pokol vár reájuk. Erősen hangsúlyozza az eleve elrendelés tanát s az ebből folyó fatalisztikus hit az iszlám egyik legjellegzetesebb jelensége, melyen túl sorsát és jövendőjét a vallás kiterjesztésére kötelező szent háború elrendelése döntötte el. Berendezkedései: hitvallás (sahadah), imádság (salát), szegények adója, böjt (saum) és a hadds más vallásokból átvett szokások, olyan törvények, melyek az iszlámra erősen rányomták bélyegüket és külsőségekre sokat adó törvényvallássá tették azt.

Istentisztelet helyisége a mecset (dsámi), amelynek fülkéjében (mihráb) a próféta utódának, a kalifának a trónja áll. A trónból a keresztény szószék mintájára szószék, a fülkéből Mekkára néző (kibla) imafülke lett. A karcsú minaretek a keresztény harangtornyok pótlói, azistentiszteletre való hívást és az imaidőkre való figyelmeztetést a müezzin végzi. Az istentiszteleten az imádságot előimádkozó (imám) vezeti, a pénteki prédikációt a khatib tartja. A mecsetek nemcsak istentiszteleti helyek, hanem iskolák is, mert az iszlám sokat ad a vallásos műveltségre. Közkeletű felfogás és mondás szerint: “Az emberek kétfélék: olyanok, akik tanulnak s olyanok, akik tudnak__ akik e két osztály egyikébe sem tartoznak, azok haszontalan férgek.”