Claude Debussy

 

 

152 évvel ezelőtt Megszületett Claude Debussy francia impresszionista zeneszerző, zongoraművész és karmester.

Claude Achille Debussy (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1862. augusztus 22. – Párizs, 1918. március 25.) francia impresszionista zeneszerző.

(1908 körül, Félix Nadar felvétele)

 

 

(Achile-) Claude Debussy

(1862- 1918)

Francia zeneszerző, akit képi fantáziája és finom hangszínfestése miatt “impresszionistá”-nak neveztek.

Nemcsak híres, hirhedt is lett Párizsban, miután elhagyott szeretője és a felesége egyaránt öngyilkosságot kísérelt meg.

Az Orchestra Colonne nem vette komolyan A tenger című szimfonikus művét, és a karmester, Chamille Chevillard könyörgött a muzsikusainak, hogy ne kössenek bele minden egyes hangjegybe. Pierre Monteaux, első brácsása elmesélte, hogy annyira bosszantotta őket a hangzás, amelyet játékukkal előidéztek, hogy idétlenkedni kezdtek. Egy tréfás kedvű tag kottalapból papírhajót készített. A kis játékszert lábbal tologatták, és az végigsiklott a zenekaron, a nagybőgőktől a csellókon át egészen a brácsákig. Ennek a gyerekes ötletnek akkora sikere volt, hogy nemsokára egy flottányi ilyen-olyan papírból csinált hajó cirkált a parketton, a Debussy által életre keltett Neptun mennydörgései közepette.

 

Addig próbáltam a zenekarral, hogy Debussynek gyakorlatilag semmi tennivalója nem maradt. A próba símán lezajlott, de a koncerten sajátos baleset történt. Még soha nem tapasztaltam ilyesmit. A második Nocturne-ben (Ünnepek a címe) sokszor változik a tempó. Legnagyobb meglepetésünkre Debussy (aki, őszintén szólva, nem volt jó karmestere még a saját műveinek sem) egyszer csak elvesztette a fonalat, és tévútra vitte a zenekart. Amikor erre rádöbbent, úgy érezte, hogy legjobb lesz megállni és elölről kezdeni a tételt. Többször megkocogtatta a kottapultot.

Ekkor rendkívüli dolog történt. A zenekar nem volt hajlandó megállni! Ez igazán meglepő volt. A híres zeneszerző a saját művét vezényli, megzavarodik, le akarja állítani a zenekart és az megtagadja az engedelmességet! Szándékosan tettek így: tudták, hogy a közönség nekik fogja tulajdonítani a bakit. A tetejébe a mű (amelyet nagyon megszerettek) gyönyörűen szólt, és első osztályú előadást akartak produkálni neki: ez volt a szándékuk, és sikerrel megvalósították. Még soha nem voltak ilyen egységesek.

A közönségnek persze feltűnt, hogy nincs rendben valami, mert nyilvánvaló volt, hogy Debussy meg akarta állítani a zenekart. A végén, igazi angol módra, olyan tetszéssel fogadták, hogy meg kellett ismételni a tételt. Ezúttal minden rendben ment, és még nagyobb ováció tört ki. Debussy zavarban volt, mert nem értette az angol észjárást, de én roppant büszke voltam a zenekaromra akkor délután.

Sir Henry Wood (1869-1944),

a Queens Hall zenekarának karmestere?

Egy zongorista ragaszkodott hozzá, hogy a Debussy-mű egyik részében a tempó “kötetlen” lehessen.

A zeneszerző később így beszélt erről:

– Van, aki zenét ír, van, aki szerkeszti, és itt van ez az úr, aki kénye-kedve szerint bánik vele.

Amikor megkérdezték, mit mondott az illetőnek, ezt felelte:

– Semmit. A szőnyeget néztem – többé nem fog rálépni.

Ravel sokszor elismételtette Marguerite Longgal ezt a történetet.

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (253-254. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9