Bulvár

Közzétette:

 

 

bulvár

A bulvársajtó lexikális meghatározásából: „A közönségsikert népszerű témák szenzációhajhászó tálalásával, harsány tipográfiával, képekkel és olcsó árral törekszik elérni ” A bulvár(média) fogalma alá szokás sorolni manapság a szórakoztató, elsősorban kereskedelmi célú tévé és rádióműsorokat, sőt magukat a kereskedelmi csatornákat is. E dolgozatban a bulvár elsődleges jellemzőjének és céljának a kereskedelmi, haszonszerző médiatevékenységet tekintjük, a szórakoztató funkciót pedig e célirányos tevékenység egyik eszközének. A bulvárelemző szövegekben viszont a központi kérdés a kultúra és az erkölcs, akár pro, akár kontra ítéletről van szó, az előbbi esetben mentegető, utóbbiban elítélő jelleggel. Ha azonban a bulvárt a szórakoz/tat/ás, inkább kulturális értelemben vett olcsó formájának tekintjük is, sem a magas kultúra, sem a fennkölt erkölcsiség nem kell, hogy értékmérője legyen. A „média előtti korban” is készítettek vicces és obszcén rajzokat, és pletykálkodtak is tömegesen, tehát a bulvár iránti „népi” igényt természetesek tekinthetjük. Olcsó szórakozásra nem csak a „tömegeknek”, hanem a magasan művelt keveseknek is szükségük van, de még ha nincs is, akkor sem lehet alapjaiban elítélendő egy efféle tömegigény és annak kielégítése. Azonban a valóságshow egyik magyar epizódjában a szereplő a tévékamera előtt nyilvánosan önkielégít. Egy másik hazai etnikai valóságshow címszereplője a vécén ülve beszél a nézőkhöz. Egy tévés kibeszélőshow civil szereplői ordítva káromkodnak, leköpik egymást, a stúdióbeli verekedést a biztonsági emberek (látszólag) próbálják megakadályozni. Akkor itt most miről van szó?

Efféle esetekben szó sem lehet(ne) bulvár, tabloid  , „neotelevízió” , „neomédia”, „kis színesek”, ponyva, olcsó szórakozás, pletykarovat, populáris kultúra, valóság-televíziózás stb. erősen eufemisztikus, vagy inkább hamisító szándékú megjelölésekről. Itt az emberi lét ocsmány, visszataszító oldalával találkozunk, ami nemhogy nyilvánosság elé nem való, hanem még saját maga előtt is szégyelli bevallani, aki belekeveredik. A szégyen nem egy etikai kategória, hanem egy eredendő emberi érzés, hasonlóan a szeretethez. Szégyentelen viselkedésre képes lehet valaki haszonszerzési céllal, a média szégyentelen szereplőit illetően inkább erről van szó, illetve képtelen lehet szégyenérzetre valaki antiszociális, pszichopátiás karakteréből adódóan, vagyis lelki (emberi) fogyatékosság esetén. A kereskedelmi médiában azonban megfordul az erkölcs: „A szégyentelenség a felelőtlen közöny légkörében »pozitív« média-érték.”

Bulvár címszó alatt a Médiakutatóban elsősorban efféle műsorok elemzése és értelmezése zajlik, nem véletlenül, a jó értelemben vehető (soft) bulvárral (pl. Harlequin füzetek) nincs mit foglalkozni. A televízió különleges viszonyban van a bulvár műfajjal, technikai adottságaiból következően a legkomolyabbnak szánt üzenetek is szórakoztató jellegűek, az infotainment nem műsorkészítői szándéktól függ, alapjáraton adott. Így amit a televízió direkt bulvárnak szán, az már a műfaj hard core kategóriájához tartozik, vagyis csalás, hazugság, trágárságok az építőelemei. A tévés bulvár produkciók közül itt többnyire csak kettővel foglalkozunk, egyik a valóság show, ahol civil (nem színész) szereplők egy bekamerázott térben végzik hétköznapi jellegű tevékenységüket, a másik a talk show, vagy kibeszélő show, ahol szintén civilek egy stúdióban provokatív kapcsolati szituációkba keverednek, illetve őszintének mutatkozva beszélnek intim dolgaikról. E műsoroknak magasan iskolázott szereplői nincsenek.

Nem szeretnék e műsorok értékelésébe feledkezni, azt már sokan megtették, a róluk szóló „tudományos” szövegek viszont fontosnak tűnnek, mert bevallottan oktatási, nevelési célt szolgálnak. Részlet egy beszélgetésből:

„Médiakutató: Mindenesetre a főműsoridőben közvetített jelenetek egy része (az egyik szereplő önkielégítésének közvetítése, az ondó kozmetikai alkalmazásáról folytatott elmélkedések, a banánnal imitált óvszerhasználat) óriási felháborodást keltett a konzervatív értékrendet képviselő nézők körében.

Buda Béla: A felháborodásban minden jogos, de mégis sok a képmutatás is (aligha e műsorból tanulják el a fiatalok az önkielégítést, a malackodást vagy a fallikus szimbólumokat). A felháborodás akár arra is alkalmat teremthet, hogy a szülő, a nagyszülő, rokon, erkölcsi tekintély személy komolyan elbeszélgessen a gyerekekkel ezekről a morális kérdésekről vagy viselkedési normákról. A tapasztalat szerint ugyanis keveset beszélnek velük erről. […] és lehet, hogy a »Big Brother« keltette felháborodás nélkül a serdülő például nem is realizálja, hogy az, amit ők maguk között mondanak, ennyire nem helyes azok szemében, akik neki mégiscsak számítanak. […]

Médiakutató: Mi a véleménye a műsor kultúraalakító hatásáról?

Buda Béla: Ezt a műsortípust abban az értelemben tartom kultúraalakítónak, hogy új értékeket vagy viselkedésformákat alakíthat ki. Része egyfajta új hétköznapi kultúragenezisnek, amelyben maguk a mindennapi kommunikációs sémák kerülnek reflektorfénybe.” […] „Én is nagyon utáltam őket, de szakemberként igyekszem tárgyilagos lenni, visszafojtom az ellenszenvemet, mert esetleg megzavar a gondolkodásban.” (Alighanem a valóságshow-n nevelkedett nemzedék már fejlettebb embertípust fog képviselni, az ellenszenvével nem kell bajlódnia, mert ki sem fejlődik benne olyasmi.) […]

Forrás: dr. Botond Gyula pszichiáter, hipnoterapeuta honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s