Közzétette: Istenanya hívogat
cinkéket meg darvakat,
szólván:
“Gyertek, égben szárnyalók,
imádkozni szálljatok
hozzám!
Hajtsátok meg térdetek,
oldjátok a vétkeket,
gyertek!”
Ház küszöbén üldögélt,
tejbekását eddegélt
a gyermek.
Leszállt hozzá a cinke,
éhenkórász, kicsinyke,
megállott:
“Imádkoztam már sokat,
a térdem is hasogat,
látod!”
A daru meg krúgatja:
“Te vagy mindünk szent atyja,
etess hát!”
Az istenke letette,
velük mind megetette
a kását.
Aranyházból Mária
nézi, merre jár fia
az égen.
Küszöbön a kisgyerek
alamizsnát kéreget
éhen.
Istenanya hívogat
cinkéket meg darvakat,
mondván:
“Útra kerekedjetek,
hozzatok sok kenyeret
hozzám!”
Azok fölkerekedtek,
útban esők eredtek:
késnek.
Az istenke cibálja
édesanyját, hiába,
éhes.
Szűzanya a mezőbe
kiszalad az esőbe,
vár csak.
A mezőn csak szél lobog,
mint a ménes, elrobog,
vágtat.
Küszöbön a kisgyerek
könnyet hullat, kesereg,
ó jaj!
Ahogy ott ül, sírdogál,
arra száll egy nagy madár:
egy gólya.
Az istenkét vigyázva
piros csőrébe zárta,
vitte,
fenyő csúcsán végtére
szélben ringó fészkére
tette.
Hazafordult Mária,
nézte, merre jár fia –
eltünt!
Kis batyuját kötötte,
messzi útra érette
indult.
Megy sokáig, mendegél,
fenyves sűrüjébe ér –
mit lát?
A fészekben kisfiát –
Ott hempergett, tapsikált,
hintált.
Istenanya hivogat
cinkéket meg darvakat.
Szólt így:
“Eztán kéregessetek,
magot szemezgessetek
holtig!
A szép fehér gólya meg,
ki fiammal hempereg,
táncol,
kisgyereket, örömre,
tegyen minden küszöbre
mától!”
Rab Zsuzsa
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Lighthouse 