Hogy valaki segítségedre legyen, arra az egyetlen mód az, hogy kétségbe vonja az ideáidat. Ha készen állsz arra, hogy figyelj, s készen vagy arra, hogy a többiek kétségbe vonják nézeteidet, akkor egyetlen dolgot tehetsz, de senki sem segíthet neked. Mi ez az összes között legfőbb dolog? Úgy nevezik: önmegfigyelés. Ebben senki sem segíthet. Senki sem adhat módszert. Senki sem mutathat technikát. Mihelyt technikára találsz, abban a pillanatban megint programozott
vagy. De az önmegfigyelés – önmagad figyelése – fontos. Ez nem ugyanaz, mint az önabszorpció. Az önabszorpció belefeledkezés önmagadba, melynek során magadra összpontosítsz, önmagadért aggódsz.
Én önmegfigyelésről beszélek. Az micsoda? Azt jelenti, hogy – amennyire lehetséges mindent megfigyelsz belül és kívül, és úgy figyeled, mint
ha valaki mással történne. Mit jelent ez az utolsó mondat? Azt jelenti, hogy nem vonatkoztatod önnön személyedre azt, ami veled történik. Azt jelenti, hogy úgy tekintesz a dolgokra, mintha semmilyen kapcsolatban sem állnál velük, függetlenül attól, hogy milyenek.
Szenvedsz a depressziódtól, aggodalmaidtól, s ennek oka az, hogy azonosulsz velük. Azt mondod: “Kudarc az életem.” De ez tévedés. Nem kudarc alkotja. Mondhatod, ha pontos akarsz lenni: “Éppen most kudarcot gyakorlok.” De azt aligha mondhatod: “Kudarc vagyok.”
Nem a kudarc alkot téged, nem abból állsz. Az csupán egy fura fajtája a gondolkodás trükkjeinek, egy fura fajta illúzió. Noha nem tudatosult benned, az a gondolat vezet, hogy benned a kudarc van, hogy te vagy a kudarc, hogy téged a saját örömöd, érzelmeid hullámzása alkot. “Dinamizmus vagyok!” Mondanom sem kell, nem vagy dinamizmus. Dinamizmus lehet benned, mint ahogy lehet benned elragadtatás éppen most, e pillanatban, de várj egy kicsit, hamarosan elmúlik; az nem tartós: sohasem tartós; állandóan változik: mindig változásban van.
Felhők jönnek és mennek: közöttük néhány fekete, néhány fehér, néhány nagy, mások kicsik.
Ha az analógiát követni akarjuk: te lennél az ég, mely megfigyeli a felhőket. Passzív, különálló megfigyelő vagy. Ez sokkoló, különösen valakinek, aki a Nyugat kultúrájában él. Nem avatkozol bele a dolgok lefolyásába. Ne avatkozz bele semmibe! Ne “fixálj”, ne javíts ki semmit! Láss! Figyelj meg!
Az emberekkel az a probléma, hogy minduntalan fixálják, kijavítják a dolgokat, melyeket pedig még csak nem is értenek. Mi minduntalan kijavítjuk a dolgokat, ugye? Soha nem ötlik eszünkbe, hogy a dolgokat nem kell kijavítani. Valóban nem. Nagyszerű megvilágosodás. A dolgokat meg kell érteni. Ha megértenéd a dolgokat, megváltoznának. {Pontosan fogalmazva: ha megértenéd a dolgokat, észrevennéd, hogy olyanok, amilyenként jónak gondolod őket.}
Forrás: Polczer Porta

