Közzétette: Kis antológia
Sokszor nehéz és hihetetlen hinni
mint kúsza álom sompolyodik mellém,
hogy volt, ki hitt a számról mézet inni
s az arcom megbújt egyszer ennek mellén.
Mi lesz, ha mostan furdal már a kétség,
ha máma sem hiszem már mind igaznak,
ha elér majd a bibliázó vénség,
ha meghalok, majd hogyan higyjem aznap?
Aznap pedig nagyon kell hinni benne,
annélkül halni rém szomorú lenne…
S az illatos sok emlék, hogy elszéled…
Ránk ráncot karcol az időnek kése,
bús lélekharang az órák ütése,
és békéletlen haldoklás az élet.
Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Lighthouse 