IGNOTUS: MÁJUSI FAGY

MÓRICZ ZSIGMONDNAK AJÁNLOM

Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom,
Mi az, ami sarkad alá terel,
De mindenemet teneked adom.

S az ember visszanézi és felel:
Életem adnám boldogságodért,
Nem tudom, mégis mért taposlak el.

Nézd, szólt a lyány, ajkam csókosra ért,
Vállam keskeny, de elfér rajt fejed
S bőröm kigyúl, ahol a kezed ért.

S az ember int: A hely be nem heged
Fogam nyomán, s nyakadra rá lesz irva:
“Bélyeges. Már valakije lehet.”

Tavasz volt. Hűs. A favirágok szirma
Didergve hullt, s utánuk a fehér
Viráglevélkék, mint a hó a sirra.

Gyilkos, gyilkos találkozás: a tél
S a rosszkor jött tavasz. A szerelem
Mely csak gyászt ad s meleget nem igér.

S virágmulasztó. És gyümölcstelen.

Schlachtensee, 1910. május

Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 10. szám · / · IGNOTUS: MÁJUSI FAGY