Sértődöttség

Közzétette:

Családokat fordíthat egymás ellen, szétszakíthat egy nemzetet, egymás ellen fordíthat országokat.

A sértődöttség egy lelki sérülés. Van, mikor gyorsan kigyógyulunk belőle, mint mikor megvágjuk az ujjunkat kicsit, vagy meghűlünk a júniusi hűvösökben. Elmúlik, megbocsátunk. Elnézést, mondják, és elnézzük. A sértődöttség természetes velejárója bizonyos élethelyzeteknek, egy idő után azonban már szükségtelen, sőt, önsajnálattal párosulva káros. Ha túl sokáig megvan, akkor már mérgez, mérgezi az embert és kapcsolatait, és bármilyen hihetetlen, képes megmérgezni egy társadalmat is.

A recept egyszerű: kell egy nagy és velős sérelem. Ez nekünk adott, nem is egy. Tele vagyunk sérelmekkel. Mongol, török, osztrák, orosz, elnyomások, és dúlások sorban, 2 elvesztett világháború, Trianon, nyilas, majd kommunista rémuralom. A Megcsonkított családok, tönkretett, vagy elvett életek, bőven kijutottak a magyarnak. Elvett tulajdon, elvett országrészek… minden okunk megvan tehát sértődöttnek lenni. Ám nem számolunk a kockázatokkal és mellékhatásokkal.

A sértődött ember ugyanis bosszút forral. Revánsot akar, még ha neki nem is használ. Alapvetőnek érzi, hogy neki kompenzáció jár. Előfordulhat, hogy nem is küzd, csak emészti magát, és kapcsolatait embertársaival: „nekem jogom van, nekem jár, én kikérhetem magamnak, nekem ezt is szabad, mert hiszen…” Néha már azt sem veszi észre, hogy nem az sértette meg, aki ellen küzd, vagy a másik is ugyanúgy járt, mint ő. A sértődött ember szinte meggyőzhetetlen, és saját keserűsége csapdájába kerülhet.

A sértett ember könnyen manipulálható. Valaki látszólag melléáll, és azt mondja, hogy nézd, miatta van minden bajod. És ezt könnyű elhinni. Főleg, ha a másik revánsot ígér, segítséget a visszavágáshoz, a megkönnyebbülést, és az elégtételt ígéri, miközben maga is szítja a keserűséget. Igazságosztást ígér, miközben maga is szüli az igazságtalanságot. Lassan elhiszi az empátia- és humorérzékét vesztett, önsajnálatban és megalázottságban megkérgesedett ember, hogy nem is lehet megbocsátani, nem is lehet elfogadni, sérelmet képzel oda is, ahol nincs, fegyverré válik mások kezében. Vitában meggyőzhetetlenné válik, tudni vél olyat is, amit valójában nem tud, vélelmeknek, sejtéseknek, sugalmazásoknak hisz, és tévhitekbe kapaszkodik, elszakad a valóságtól, és a végletek földjére sodródik.

A sértődöttség öröklődik. Továbbadható a gyermekeknek. Ingerültté tesz, veszélyessé teszi a közlekedést, kompromisszumképtelenné a politikát. Családokat fordíthat egymás ellen, szétszakíthat egy nemzetet, egymás ellen fordíthat országokat. Hamis felsőbbrendűség-érzetet kelt az emberekben, lehetetlenné téve megbékélést, a feledést és a megbocsátást.

Erre figyelmeztet minket az irodalom, a vallás, a történelem, hogy a konok haragtartás, a sérelmek fenntartása, a sebek örök feltépése csak szenvedést, kínt, és békétlenséget hoz. A tényleges, és a képzelt múltba és jelenbe kapaszkodás felemészti a jövőt, jövőnket.

Fauna Rezső – virtus.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s