Közzétette: 
A taoista légzésgyakorlatokban a levegő tartós benntartása éppen olyan fontos szerepet kap, mint a hindu jógában a kévala kumbhaka, ott is, itt is a benntartás jelenti a szubtilis erő megtartását és megőrzését. A rövidebb ideig tartó benntartást, amely 12 szívdobbanásig tart, kis körnek vagy Földi körnek, a hosszabb ideig történő benntartást, amely 120 szívdobbanásnyi ideig tart, nagy körnek, vagy Égi körnek nevezik a jógik.
A légzés technikája a következő: Keresni kell egy nyugodt helyet a gyakorlathoz, majd az előkészületek után a levegőt az orron át kell belélegezni. Az orrnyílásokat két ujjal el kell zárni, s a benntartási időszakban az elme elkezdi számolni a szív dobbanásait. A benntartást az elején 12 szívdobbanásig kell végezni, majd a gyakorlás előrehaladtával ezt a számot egészen 120 dobbanásig kell fokozni. Nem szabad a benntartást erőltetni, hanem csak annyi ideig tarthatjuk benn, amíg azt könnyedén és erőlködés nélkül tesszük. A benntartás után a levegőt lassan a szájon keresztül engedjük ki. Ezt addig kell gyakorolni, amíg a nagy kört könnyedén meg tudjuk tartani, mert minél tovább tart a benntartás, annál inkább elhalkul a be- és kilégzés „hangja”, és a légzés fokozatosan olyan lágy lesz, amilyen a csecsemő légzése az anyja méhében.
Meg kell továbbá tanulni a teknősbéka, a gólya és más hosszú életű állatok légzési módszerét, melyet különböző testhelyzetekkel kell kombinálni.
Taoista alkimisták és jógik el tudják érni, hogy csak levegővel, vagy más esetekben a saját nyálukkal táplálkozzanak, teljesen kivonva magukat ezzel mindenféle fiziológiai meghatározottság alól. Ezekkel a gyakorlatokkal olyan mágikus erők birtokába juthatnak, melyekkel minden élettani folyamat felett képesek uralkodni, egészen az élettartam megnöveléséig és a halhatatlanságig.
(részlet)
Mireisz László – Arany Hegy Alapítvány
Lighthouse 