Buda Ferenc költő és műfordító

Lighhouse's avatarKözzétette:

E napon született  Buda Ferenc költő és műfordító (1936)

Tanulmányok: 1955-68 Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK, magyar szak
1955 óta jelennek meg versei. 1957-58 három verse miatt bebörtönzik, 1958-63 a Chinoinban segédmunkás, 1963-70 Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanít, 1970-86 a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa, 1986- a Forrás főmunkatársa. Az Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára volt. 2002- a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Díjak, elismerések: Radnóti Miklós-díj (1973), József Attila-díj (1973), a Művészeti Alap díja (1979), SZOT-díj (1988), IBBY-díj (1989), az Év Könyve-jutalom (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Magyar Művészetért Díj (1993), Literatúra-díj (1996), Déry Tibor-díj (1999), Balassi Bálint-emlékkard (2000), Kölcsey-díj (2000), Kossuth Díj (2005)
Főbb művek: Füvek példája (versek, 1963), Ébresszen aranysíp (versek, 1970), Varázsének (műfordítások, 1973), Kócmadzag (gyermekversek, 1979), Holt számból búzaszál (versek, 1982), Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988), A láthatatlan tolvaj (kazah népmesék, fordítások, 1988), A szürke héja (kirgiz népmesék, fordítások, 1988), Csöndország (1991), Hatalmam: nyugalom (összegyűjtött versek és műfordítások, 1992), Kimondott szó -kilőtt nyíl (török népek szólásai és közmondásai, válogatás, fordítás, 1997), Árvaföld (versek, 2000)

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia adatlapja

Buda Ferenc

Farkasok

“Homo homini lupus”

Mióta világ a világ,
főbe a fejsze belevág,
ember embernek farkasa,
öröktől ádáz ordasa.

Ordasok bár a farkasok,
hozzánk képest irgalmasok,
egymáshoz jók, hűségesek,
okosak, illedelmesek,
nem ölnek, csak ha éhesek.

Persze megesik, szentigaz:
köztük is gonoszra akadsz,
hisz néha – gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere.

Forrás: Forrás, 2002. május

Hozzászólás