Shintoizmus

Japán két fő, évszázadok óta létező vallása a buddhizmus és a shintoizmus. A legtöbben buddhistának, illetve shintoistának, vagy egyszerre mindkettőnek vallja magát.

A legtöbb japán számára a vallás nincs nagy hatással a mindennapi életvitelre, viszont követik a vallásos eseményeket (születés, esküvő, halál), ellátogatnak templomokba vagy szentélyekbe, újévkor részt vesznek a helyi eseményeken, melyeknek általában vallási hátterük van.

Buddha

Shintoizmus – “az istenek útja”

A vallás a japán emberek veleszületett hite, ami épp oly idős, mint Japán maga. Nincs alapítója, sem szent könyve, mint pl. a Biblia. A propaganda és a prédikáció sem  gyakori, mivel a gyökere az emberekből és a kultúrából ered.
A shinto istenek (más néven kami-k) szent lelkek, melyek felvehetik a tárgyak alakját, mint a szél, az eső, hegyek, fák, és folyók. A vallás szerint az emberek haláluk után szintén istenekké válnak, és mélyen tisztelik szeretteiket, mint egy ősi, családi isten. A shintoizmus legfontosabb istene Amaterasu istennő.

Amaterasu Napistennõ (天照大神)

Az egyistenhiten alapuló vallásokkal ellentétben a shintoizmus nem követeli meg a teljességet. Nincs abszolút jó és rossz, senki sem tökéletes. A shinto vallás optimista, mely az embereket alapvetően jónak tartja, és az ördög jelenlétéért gonosz lelkek felelősek. Következetesen a shinto szertartások célja a gonosz távol tartása, és az istenekhez való ima és felajánlás. A shinto templom az istentisztelet helye és a kami-k otthona.

Shinto templom

A legtöbb szentély előírás szerint tarja a fesztiválokat és megmutatja ez isteneket a külső világ számára. A szertartásokat szerzetesek végzik, akik férfiak és nők is lehetnek, számukra a házasság és a gyerekvállalás is megengedett. A szerzeteseket fiatal nők (miko) segítik a szertartások során, és más feladatokat is ellátnak a templomban. A mikok kimonót viselnek, nem lehetnek házasok, és általában a szerzetesek lányai közül kerülnek ki.

Néhány szembetűnő sziklát istenként tisztelnek

A shinto művészet főbb jellemzői a templom felépítése, az ősi No színház hagyományainak megőrzése, az írásművészet, a népzene (gagaku) és a klasszikus táncos zene, melynek gyökere a kínai Tang (618-907) idejére nyúlik vissza.

A 6. században kibontakozó buddhizmust néhány kezdeti viszály követte, ennek ellenére a két vallás rendkívül hamar képes volt egymással békében létezni, sőt egymást ki is egészítették. Rengeteg buddhista tartotta a shinto kamikat Buddha megnyilvánulásainak.

A Meiji-korszakban a shinto Japán országos vallása lett. A szerzetesek rangos tisztviselők lettek, a fontosabb templomok részesedtek az állam kötvényeiből. A korábbi legendákat a császár kultuszának dicsőítésére használták, és komoly erőfeszítéseket végeztek, hogy szétválasszák a shintoizmust a buddhizmustól.

Meiji szentély, Tokyo

Shinto napjainkban

Az emberek segítséget remélnek a vallástól, ezért a házi szentélyek előtt imádkoznak és gyakran felkeresik a templomokat. Bűvös ereklyék széles palettáját használják különböző indokkal, mint pl. a biztonságos közlekedés, jó egészség és az üzleti siker. Számos esküvőt shinto stílusban tartanak, a legtöbb temetés viszont buddhista stílusú.