Közzétette: 
A híres selyemút kiinduló állomása, a taoista templomok és az óriáspandák hazája. A fenti szöveggel “adják el” idegenforgalmi prospektusokban Kína Szecsuan tartományának több mint tízmillió lakosú fővárosát, Chengdut.
Egyre többen fedezik fel ezt a kínai várost, amelynek lakói büszkén vallják: 4500 éves történelme során egyszer sem változtatta meg a nevét.
Délnyugat-Kína kereskedelmi, pénzügyi és tudományos központjában – ahol az utóbbi időszakban jelentős idegenforgalmi beruházások valósultak meg, sok a turizmust szolgáló építkezés. Rövidesen megnyílik Chengdu Disneylandje. Tavaly több mint félmillió vendéget fogadtak. Európából körülbelül nyolcvanezren érkeztek a városba, ahol elsőként nyomtattak papírpénzt Kínában. A turisták – magyarok például a KLM Amszterdamból hetente négyszer, közvetlenül Chengduba induló járatával, nyolcórás, kellemes repülőút után – azért érkeznek ide, hogy elzarándokoljanak a Szecsuan fővárosától 150 kilométerre fekvő Le Shanba, a Lingyun-hegy vörös homokkő falába vésett, 71 méter magas Nagy Buddhához, amelyet 1996-ban az Unesco Világörökség részévé nyilvánítottak. A monumentális alkotást 713-ban kezdték építeni, amikor egy szerzetes azzal az ötlettel állt elő: a sziklafalba vájt szent védőalak megvédelmezi a hajókat az örvényektől. Kilencven év kellett ahhoz, hogy a Nagy Buddha elkészüljön: a munkálatokat 803-ban fejezték be. A turisták szűk és meredek lépcsősoron közelíthetik meg a Buddhát, amely köré és a közeli Wuyou-hegyre templomok épültek.
Chengdu másik messze földön híres nevezetességei a fekete-fehér színű óriáspandák, amelyek az ellentétek színeivel a béke, a barátság, a sokszínűség szimbólumává váltak. Az 1987-ben, a világon ritkán előforduló óriáspandák számára létesített kutatóközpontban – megfigyelésük, szakszerű ellátásuk mellett – fontos a szaporodásuk elősegítése: a szakemberek komoly eredménynek tartják, hogy itt jó néhány bocs született e veszélyeztetett fajból. A kutatóközpont hatalmas, gondosan rendben tartott parkjában a kedves, játékos óriáspandák – köztük néhány ritkaságnak számító, vörös színű – a nap minden szakában vonzzák a látogatókat. Ha éppen nem alszanak, akkor evéssel múlatják az időt: kedvenc eledelüket, a hegyekből számukra naponta hozott friss bambuszt rágcsálják angyali nyugalommal: speciális zápfogaikkal ügyesen lehántják a bambusz héját, majd jóízűen elrágcsálják kedvenc eledelük belsejét, a szárat. A chengdui kutatóközpont – ahol egy múzeum is várja a látogatókat – egyik fontos célja, hogy megkezdje a mesterséges körülmények között született pandák visszajuttatását a vadonba.
Egy másik helyi nevezetesség a világon egyedülállónak számító shu brokát. E textíliának kétezer éves múltja van, s ára az aranyéval vetekszik. Gyönyörű női ruhákat, blúzokat, táskákat, sőt különleges mintázatú, többdimenziós képeket készítenek belőle. A shu brokátot – s ezt bemutatják a turistáknak – egy kézművesműhelyben ugyanazzal a technikával készítik, mint kétezer éve, nehogy veszítsen a szépségéből, az értékéből.
Biztonságban sétálhatunk a városban, ahol jó a közbiztonság, taxiba nyugodtan beülhetünk, nem kell attól tartani, hogy átverik a külföldit, sőt, a borravalót a sofőrök nem fogadják el. A szingapúri tőkéből épült, modern belvárosi áruházban főleg fiatalok válogatnak a modern, divatos ruhák között, ugyanakkor kevés a vásárló a drága műszaki cikkeket árusító osztályon.
Az egyik közeli étterem asztalainál ülõ helyiek együttérzéssel mosolyognak a külföldi turistákon, akik speciális chengdui ételeket próbálnak segítség nélkül elkészíteni helyi nyersanyagokból. Ehhez kell a forró edény, amiben rotyog a sok helyi specialitás.
Forrás: ÁzsiaPortál
Lighthouse 