A hely, ahova tartozunk
![]() |
Ezzel a történettel ismerkedhetünk meg Ardai Petra tollából, férjével Luc Van Looval közösen előadott darabjukban. Ebben a sztoriban tényleg az a borzasztó érdekes, hogy róluk szól, éppen ezért a néző szinte tökéletesen bele tudja élni magát a helyzetükbe, és mivel ők ennyire kinyílnak a nagyérdeműnek, az egész műsor sokkal bensőségesebb és áthatóbb lesz.
Az előadás egyik legfontosabb része a jó kilátás, ezért is volt tökéletes helyszín a Hotel Mercure Budapest Korona, Kecskeméti utca feletti átjáró híddal kombinált bárja. Innen tökéletesen beláttuk a Kálvin teret, ahol Petra villáminterjúkat készített járókelőkkel – bemikrofonozva és bekamerázva –, megtudva véleményüket arról, hogy megfelelő hely lenne-e családjuk számára Budapest, így a nemzeti hovatartozás problémáját járta körül, mindeközben kérdéseket vetett fel az identitáshoz való ragaszkodás jogosságáról. A reakció általában pozitív volt, néhol lehangoló, néhol vicces – bár Luc kommentárjaival inkább humoros.
Találkozhattunk egy szimpatikus öregúrral, aki imádja hazáját, mindenképpen javasolja Magyarországot, majd a párbeszéd vége fele kivillantja foga fehérjét, mikor a tolvaj-zsidó-kormány szóösszetétellel ingerült hangon dobálózik.
Ezen kívül volt több külföldi, aki nagyon szereti országunkat, voltak magyarok, akik semmiképpen sem javasolják (infrastrukturális és morális okokra hivatkozva), voltak buta szõkék, akiknek fogalmuk sincs milyen valójában Hollandia, de azért biztos jobb, mint itt. Egységes választ természetesen nem kaptunk.
A színjátszás e műfaja dokumentum-színházként lett meghatározva. Egy óra alatt – fülhallgatóinkon, monitorokon, és a panorámán keresztül – betekintést nyerhettünk a művész-pár életébe, figyelemmel kísérhetjük az utca emberének reakcióit és viselkedését, majd a műsor végeztével beszélgethetünk az előadókkal.
Részemről a szórakoztatás egy új/magasabb szintjét sikerült átélnem.
A Space kollektíva egyébként Amszterdamban és Berlinben óriási sikerrel mutatta be a produkció első változatát, a budapesti előadás mégis ősbemutatónak tekinthető. A művészek teljesen átírták és az itteni viszonyokra adaptálták a kérdéseket.
A PLACCC fesztivál egyébként sok érdekes produkcióval és performance-al kedveskedik az avangard művészet kedvelőinek.
Egy Budapest 2.0-n dolgoznak, színészekkel, zenészekkel, képző- és iparművészekkel, építészhallgatókkal és a városlakókkal közösen egy szebb helyet terveznek, ahol együtt élhetünk, és ahol valóban otthon érezzük magunkat. Ilyen volt a Blaha Lujza téren felállított szmogreduktor állomás, vagy a Soharóza Kórus Szemlőhegyi-barlangban bemutatott „Mindenütt jó” c. darabja.
Tehát ha a Space színházról vagy a Placcc Fesztivál műsoráról van szó, biztosíthatok mindenkit, hogy nem csak az idejét vesztegeti, sőt egy garantált nem mindennapi élménnyel fog gazdagodni.
Baglyas Ádám (1988, Budapest)
E-mail: bagolyszkij@gmail.com |
Forrás: PR Herald
A Placcc Fesztivál
A Space kollektíva honlapja
Nocsak… nem is tudtam, hogy a cikkem
máshol is megjelent:)
Felkeltette az érdeklődésemet, és a szerző, valamint a források megjelölésével a cikket magam is közzétettem. Erre a cikk jobb felső sarkában olvasható “Küld tovább ezt a cikket!” felírat is bátorított.