Sextus Aurelius Propertius: Az örjöngő kedves

Közzétette:

Propertius_and_Cynth

Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa-

fényben, a hangod, ezer átkod, az őrületed,

mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt

s vagdostad hozzám a teli poharakat.

Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak,

vágd bele arcomba gyönyörű körmeidet,

s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak,

s ingem szaggatván csak csupaszítsd szívemet;

mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez:

mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.

Amikor egy asszony csak szitkot perget a nyelvén,

amikor odarogy a templomi Vénusz elé,

amikor őrei közt mer csak sétálni az utcán

vagy mint megszállott rohan az út közepén,

vagy ha bolond álmok riogatják, s egy fiatal lány

képe előtt nyomorult idege sírva fakad:

orvosa, papja vagyok rég minden lelki bajoknak,

s mondhatom, ezek igaz, nagy szerelem jelei.

Ford: Szabó Lőrinc

Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb – Százhúsz vers a szerelemről (55. oldal) Kossuth Könyvkiadó, 1982

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s