1939 Szeptember 26. (70 éve történt)
Budapesten meghalt Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor szülőatyja.

Bláthy Ottó Titusz a bécsi műegyetemen szerzett diplomát, majd a MÁV-nál, később a Ganz villamossági osztályán dolgozott. Itt ismerte fel a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazását, így gépeit már számítások alapján méretezte. Sokat foglalkozott a különböző áramelosztó-rendszerekkel, és ennek köszönhetően hamarosan megszületett az első transzformátor, továbbá kifejlesztette és szabadalmaztatta az első wattmérőket és áramfogyasztás-mérőket is. Másik fő érdeme a nagyvasúti villamosmozdonyok fázisváltójának tökéletesítése volt.

Bláthy Ottó Titusz (1860-1939)

Született : Tata, 1860. aug. 11.
Iskoláit Tatán és Bécsben végezte. 1882-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a bécsi műegyetemen. 1883 július 1-én lépett a Ganz és Társa villamos osztályának alkalmazásába, mint gépszerelő. Elektrotechnikát az egyetemen még nem tanítottak, Ő azonban elmélyedt ennek a tudománynak a tanulmányozásában, felhasználva a munkásságát mindvégig jellemző ritka képességét, amellyel a problémákat rendkívül gyorsan és világosan át tudta tekinteni. Hamarosan felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazási módját. Mások csak évek múlva közölték erre vonatkozó tanulmányaikat. Ő volt az első, aki mágnesezési görbék segítségével mágneses köröket tudott méretezni. Ennek alapján még 1883-ban átalakította a gyár egyenáramú gépeinek pólusait, és ezáltal a gépek teljesítményét lényegesen meg tudta növelni.

Már e kezdeti időben felismerte a villamosgépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Első szabadalma önműködő higanyos feszültségszabályzó volt, amelyet a későbbi évek Ganz-gyártmányú generátorainál alkalmazott. 1884-85-ben a gyár három mérnöke: Bláthy Ottó, Déri Miksa és Zipernowsky Károly új áramelosztási rendszert dolgoztak ki, amely a transzformátornak elnevezett indukciós készülék alkalmazásán alapult. A transzformátorokat Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítették, és közös munkájuk a korabeli elektrotechnika egyik legfontosabb találmányát eredményezte. Bláthy élete végéig hű maradt a Ganz-gyárhoz és annak abszolút tekintélyű műszaki vezető egyénisége volt. Száznál több szabadalma főleg a villamos gépek, transzformátorok és készülékek gyártásának területére vonatkozik. A transzformátorrendszeren alapuló első nagyobb villamos Erőmű a római Cerchi volt. Itt működtek először a világon 1886-ban, Bláthy javaslatára, váltakozó áramú generátorok egymással párhuzamosan kapcsolva.

1891-ben önműködő vízturbina szabályzót is szerkesztett. Ez tette lehetõvé, hogy a Cerchi hőerőmű gépei a Tivoli vízerőmű generátoraival is párhuzamosan járhassanak. Ez volt az első eset az elektrotechnika történetében, amikor vízerőmű és gőzerőmű egyszerre táplált egy nagyobb villamos hálózatot. Még 1887-ben elkészítette az első hornyolt armatúrájú egyenáramú gépet. 1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható “villanyóra” lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek Bláthy megalkotta. Már a német származású amerikai elektrotechnikus Steimetz előtt számítással szét tudta választani a hiszterézis-, és örvényáram veszteségeket, a transzformátorlemezeket pedig alumíniummal ötvözte, a vasveszteség nagyméretű csökkentése érdekében.

Számos olyan elvi és gyakorlati eredményt ért el, amelynek révén a Ganz-gyár géptípusai évtizedekig a világ élvonalát képviselték. 1896-ban hozta nyilvánosságra, az úgynevezett többletveszteségre vonatkozó vizsgálatainak eredményeit. Vízturbinás generátorok álló részében alkalmazott un. tört horonyszámú tekercseléséért a párizsi világkiállításon 1900-ban nagydíjat nyert. A magyar turbógenerátor-gyártás megindítása az Ő nevéhez fűződik. Négypólusú forgórész konstrukciójának szabadalmait a svájci BBC és a berlini SSW is megvásárolta. A kétpólusú gépek esetében választása a párhuzamos hornyú forgórészre esett. Olyan lényeges konstrukciós újításokat és szabadalmakat dolgozott ki, amelyek 40 évre megszabták a magyar turbógenerátor-gyártás irányát. A század elején, tervei alapján, 30 kV-os generátorokat is gyártottak dalmát és olasz vízerőművekbe. Ezek közül sok még ma is üzemben van, ami az általa kidolgozott szigeteléstechnika jóságának fényes bizonyítéka.

Alkotásait az üzembiztonság és a megbízhatóság jellemezte. 1926-1928-ban világszerte feltűnést keltő, csúcsteljesítményű transzformátorok és generátorok gyártására vállalkozott. A Ganz-gyár ezekben az években 26 MVA-s vízturbinás generátorokat, 44 MVA-es turbógenerátorokat és 45 MVA-es transzformátorokat szállított. Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után Bláthy dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is. Ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett. Méltán keltett feltűnést a századforduló éveiben épült egyiptomi assuani gáttal tárolt vízenergia leggazdaságosabb kihasználására 1914-ben javasolt szellemes terve is, ami azonban az első világháború miatt nem valósulhatott meg.

Bláthy sikereinek titka: bámulatos emlékezőképessége, kimagasló nyelvtudása, kivételes fejszámoló képessége, valamint a tények és a belőlük levonható következtetések gyors áttekintése. Munkamódszerének lényege a logikus gondolkodás és létrehozandó alkotás megbízhatóságára való törekvés volt. A budapesti és bécsi műegyetem tiszteletbeli doktora, és az MTA tiszteletbeli tagja volt és számos kitüntetésben részesült.

Elhunyt: Budapest, 1939. szeptember 26

Forrás: Bláthy Informatikai Szakközépiskola