Egyediség, másság, deviancia

llyés Sándor hangsúlyozza, hogy különbséget kell tennünk a szociális eltérések két formája , az egyediség és a másság között. Az egyediség észrevételéhez nem szükséges azt egy másik egyediséggel összehasonlítani. A mássághoz viszont csak összehasonlítás útján juthatunk el. Az egyediségészlelés a minőség önmagában való megragadása, a másság a “más mint én” felismerése. Nem azt tudom róla, hogy mi, hanem hogy mi nem. Az egyediség csökkenti a szociális távolságot, minél egyénibb valaki, annál vonzóbb, érdekesebb. A másságként észlelt tulajdonság viszont negatív töltést kap, zavaró tényezővé válik és a szociális távolság növelésére késztet. (Illyés, 1994)
DEVIANCIA
A deviancia jelentése tágabb, mint a másságé, minősítést is kifejez. Többletjelentése a nemkívánatosság. Az emberi társadalom természetéhez tarozik, hogy benne a konform viselkedés mellett normaszegő, deviáns viselkedés is előfordul. Ennek okai a következők lehetnek:
– az ember természetéből adódóan nem tökéletesen közösségi lény, lázad a közösség ellen, amelyben élni kényszerül
– a társadalomnak szüksége van devianciára, hogy ezen keresztül definiálja a közösséget összetartó normákat, erősítse a közösség integrációját
– a tökéletes konformitást kikényszerítő társadalom fejlődésképtelen lenne, ezért a fejlődés érdekében el kell tűrni a társadalom számára látszólag káros devianciát is (Andorka, 1994)

A deviáns viselkedések előfordulását mikro- és makroszintű elméletekkel magyarázzák. A mikroszintű elméletek arra a kérdésre keresnek választ, hogy az egyén miért viselkedik deviánsan, a makroszintűek pedig azt kutatják, hogy egy társadalomban vagy korszakban miért gyakori a deviáns viselkedés.
Mikroszintű elméletek:
– A szocializációs zavarok elmélete a deviáns viselkedés gyökereit a gyermekkori szocializáció zavaraiban látja. Azok válnak deviánsan viselkedő felnőtté, akiknél a gyermekkori szocializáció nem volt harmonikus, személyiségük nem fejlődött teljesen egészségessé és teherbíróvá, ezért nem tudták elsajátítani az elvárt társadalmi szerepeket. Ilyen zavarokat jelenthet az egyik vagy mindkét szülő elvesztése, a szeretet hiánya, konfliktusok, veszekedések jelenléte a családban, stb.
– A felnőttkori feszültség vagy stressz-elméletek szerint a deviáns viselkedés kezdete, kialakuása valamilyen stressz-helyzethez kapcsolódik, amelyet a személy nem tudott megoldani, ezért előle a deviáns viselkedésformába menekült. A szocializációs zavarokat elszenvedett egyéneknek különösen nehéz az effajta stresszhelyzetekkel való megküzdés.
– A deviáns viselkedésre hajlamosító tényező a közvetlen környezetben, családba, baráti körben előforduló deviáns viselkedési minta.
A makrokulturális elméletek szerint abban a társadalomban gyakori egy bizonyos típusú deviancia, amelyben az azt elősegítő kulturális normák és értékek jellemzőek. A jövőt illető pesszimizmus, reménytelenség, depresszió például a magyar kultúra számos kiemelkedő művében megfigyelhető. Példaként említhető a Himnuszban említett “balsors” és a Szózat nemzethalál víziója. (Andorka, 1994)