Közzétette: 1906 Szeptember 25. (103 éve történt)
Megszületett Dimitrij Sosztakovics orosz zeneszerző, zomgoraművész. (V. szimfónia)
1906. szeptember 25-én született Dmitrij SOSZTAKOVICS zeneszerző, zongoraművész
Sosztakovics korán kitűnt zeneszerzői és zongoratehetségével. 1922-ben kezdte meg tanulmányait a szentpétervári konzervatóriumon. Első fontos műve az 1925-ben írt diplomadarabja, az I. szimfónia.
A diploma megszerzése után kezdetben zongoristaként és komponistaként is működött, de a kritikusok túl száraznak értékelték játékát, így később csak saját műveit adta elő. 1927-ben írta meg – a “A Nagy Októberi Forradalom emlékére” alcímet viselő – II. szimfóniáját. E szimfónia megalkotásával egy időben látott neki – az ismert Gogol-novellán alapuló – Az orr című, szatirikus operája komponálásának.
1929-ben egy sztálinista művészeti szervezet felrótta a zeneszerzőnek, hogy operája formalista, és mikor egy évvel később bemutatták a dalművet, azt a kritika alaposan lehúzta.
Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején a TRAM nevű proletár ifjúsági színházban dolgozott, ami megvédte őt az ideológiai támadásoktól. E periódus nagy részét a Kisvárosi Lady Macbeth című operájának megírásával töltötte. Az operát 1934-ban mutatták be, fergeteges sikerrel.
1936-ban Sosztakovics kegyvesztetté vált. Az év elején támadássorozatot indítottak ellene a Pravdában, egyre kevesebb megrendelést kapott. A IV. szimfóniát ugyan elkezdték gyakorolni, de előadása az adott politikai légkörben nem volt lehetséges. Egészen 1961-ig nem mutatták be, ennek ellenére Sosztakovics nem tagadta meg az alkotást, továbbra is negyedik szimfóniájaként tartotta számon.
Az 1937-es V. szimfónia afféle kompromisszum: nem foglal állást sem nyíltan, sem burkoltan a rendszer ellen vagy mellett, zeneileg konzervatív, de nem banális. A mű sikert aratott, és máig Sosztakovics legnépszerűbb alkotásai közé tartozik. Ebben az időben írta meg első vonósnégyesét is.
Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, és megkezdődött a leningrádi ostrom, Sosztakovics először Leningrádban maradt, és VII. szimfóniáján dolgozott. Később, 1941 októberében a zeneszerzőt családjával együtt Kujbisevbe (a mai Szamarába) menekítették. Itt fejezte be a mű komponálását, mely később az orosz ellenállás szimbóluma lett a Szovjetunióban és Nyugaton egyaránt.
A család 1943-ban Moszkvába költözött. Az ebben az évben keletkezett VIII. szimfónia, a hatalomnak túl komor volt, és hamarosan betilották, a tilalom egészen 1960-ig volt érvényes.
1948-ban a Zsdanov – rendelettel Sosztakovics ismét kegyvesztetté vált. Műveinek nagy részét betiltották, nyilvános bűnbánásra kényszerítették, családját megfosztották előjogaitól.
A következő néhány évben megélhetése biztosítására filmzenéket, rehabilitációja érdekében rendszerhű alkotásokat szerzett.
A komoly munkák az asztalfióknak készültek. Ez utóbbiak közé sorolható a Hegedűverseny és a Zsidó népköltészetből című dalciklus.
1949-ben enyhítettek a zenéjét és életét érintő megszorításokon, hogy részt vegyen egy USA-ba induló, szovjet kiválóságokból álló küldöttségben. Ebben az évben írta meg az Dal az erdőkről című kantátát is, melyben Sztálint mint “nagyszerű kertészt” dicsőíti.
1951-ben a Legfelső Tanács küldöttévé választották. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála nagyban elősegítette Sosztakovics rehabilitációját. Ez észrevehető X. szimfóniájában is, mely számos zenei idézetet és kódot tartalmaz. Az V. szimfóniával együtt ez az egyik leghíresebb szerzeménye.
A XI. szimfónia értelmezése vitatott, egyesek szerint az 1905-ös orosz forradalomra, mások szerint az 1956-os magyarországi forradalomra utal.
1960 újabb fordulópontot jelentett Sosztakovics életében: ekkor lépett ugyanis be a Kommunista Pártba, egyesek szerint az elkötelezettség bizonyítása érdekében, vagy azért, mert kényszerítették, mások szerint gyávaságból.
Sosztakovics Kodály Zoltánnal
Sosztakovics magánéleti válsága a – X. szimfóniához hasonlóan kódokkal és idézetekkel teletűzdelt – VIII. vonósnégyesben tükröződik.
1962-ben – immáron harmadik alkalommal – ismét megházasodott, a mindössze 27 éves Irina Szupinszkaját vette el. Ebben az időben Sosztakovics ismét az antiszemitizmus céltáblája lesz XIII. szimfóniája (“Babij Jar”) miatt. E művében számos, Jevgenyij Jevtusenkótól származó verset megzenésített. Ezek közül az első a II. világháborúban meggyilkolt zsidóknak állít emléket. Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy ez mennyire volt veszélyes, a verset ugyanis már közölték, nem volt betiltva, még ha vitatott is volt. A szimfónia bemutatója után Jevtusenkónak ki kellett egészítenie versét egy versszakkal, mely szerint Babij Jarnál a zsidók mellett oroszok és ukránok is meghaltak.
Legtöbb késői műve (a XIV. és a XV. szimfónia, továbbá a késői vonósnégyesek) komor hangulatúak. Interpretációjuk kevésbé problematikus, mint a korai, nagyobb nyilvánosságnak szánt műveké, így a nyugati kritikusok nagyra tartják őket.
Sosztakovics 1975. augusztus 9-én hunyt el.
Forrás: posztinfo.hu – M.K.
Lighthouse 