Márika néni meséi: A három pösze, A hólyag

Lighhouse's avatarKözzétette:

Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.


A három pösze


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, s annak volt három leánya. Csak egy volt a baj, pöszék voltak. S egyik nap beállított egy szép legény.

De megmondta az asszon, hogy ne szólják el magukat. Maradjanak csendben, majd ő beszél helyettük.

De közben odatette az asszony a tejet. … és akkor már felforrt. Elszólta a nagyobbik leány:

–       …édetanyám, fut a tej!

Akkor azt mondta a másik:

–       Nem megmondta édetanyám, hogy ne betélj?

Azt mondja a harmadik, kicsit olyan büszkén:

–       Látod, édetanyám, én nem betéltem.

Aztán a legény sarkon fordult. Meghallotta, hogy hogy beszélnek ezek, s sarkon fordult, s bezárta az ajtót…, – na becsukta, jól becsukta. S akkor, ott megszürkült a hajuk, ott tökmagnak maradtak.

A hólyag

Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy nagy hólyag.

Elunta magát a hólyag.

–       Én  elmegyek világot látni, vándorolni.

Gurult az úton. Hát ahogy gurult, gurult, találkozott egy szalmaszállal.

–       Hová mész, szalmaszál?

–       Én elbujdosok, kiestem a kályhából, mikor a gazdaasszonyom bé akart tenni a tűzbe, úgy gondoltam, elvándorlok.

–       Menjünk együtt!

Hát mennek ketten, összefogták a kezüket, beszélgetnek. Mennek-menegetnek, találkoztak egy tüzes üszöggel, egy parázsval:

–       Hová mész, te parázs?

–       Megyek, elbujdosok, kiestem a kályhából, én ott a földön csak üdögéltem, gondoltam elbujdosok.

–       Menjünk együtt, menjünk!

Mentek, beszélgettek hárman, hát ahogy menegettek, odaértek egy nagy vízhez. A hólyag a vízbe belement, s hamar a túlsó partra átúszott. A szalmaszál belement a vízbe, úszott, úszott, hogy hamar keresztül úszott.

A parázs kezdett sírni:

–       No most én hogy menjek keresztül? Ha belemegyek a vízbe, kialszom. Vigyetek keresztül engemet!

–       Jól van, nem bánom – mondta a szalmaszál.

Visszaúszott, s a parázs felült a hátára a szalmának, s ez a szalmaszál úszott

a vízben, úszott, vitte a parazsat, de mikor a közepéig ért a víznek, a parázs meggyulladott, s a vízbe beléesett s kialudt.

A hólyag a túlsó parton akkorát kacagott, hogy kihasadott, s így mind a háromnak vége lett, s így a mesének is itt a vége, fuss el véle!

Forrás: bukovinai székelyek meséi

Hozzászólás