Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kútágas. Odament egy kis kakas, és elkezdte kaparászni. Kaparászta, kaparászta, s az kidőlt. Akkor onnan elment.
Arra ment egy kismadár, azt mondta:
– Akkor én kitépem a tollaimat… – s kitépte. Elrepült. Aztán találkozott a fűzfával. Azt mondta a fűzfa:
– Te madárka, miért tépted ki a tollaidat?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, én meg kitéptem a tollaimat. Akkor én lehullatom bánatomban a leveleimet… – …s lehullatta.
Akkor odament a két kis gidával az őzmama. Azt mondta:
– Te fűzfácska, miért hullattad le a leveledet?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait, én meg lehullattam a leveleimet.
– Akkor megölöm a két kis gidámat. – s megölte.
Elment a vízhez, hogy igyon vizet. Azt mondta a víz:
– Te, hol van a két kis őzikéd?
– Azt én ma megöltem.
– …s miért?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait, a diófa lehullatta a leveleit, én meg megöltem a két kisgidát.
– Akkor én vérré változom… – s vérré változott.
Odament a leán, hogy vigyen haza vizet, de amikor bele akarta meríteni, azt mondta:
– Te víz, miért változtál vérré?
– Azért mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait, a diófa bánatában lehullatta a leveleit, az őzmama leölte a két kisfiát, én meg vérré változtam.
– Akkor én a két korsót a fejemhez vágom… – s hass, hass, jó véres lett a feje, hazament.
Azt mondta az asszony:
– Hát miér véres a fejed?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait. A diófa lehullatta a leveleit. Akkor az őzmama megölte a két kis fiát. A víz vérré változott. Én meg a két korsót a fejemhez vágtam.
– Akkor én a tésztát a falhoz kenem.
Megfogta a tésztát, s lapcs oda.[1]
Hazajött az ember. Hát azt mondta:
– Mi csináltál te a falnak?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta. A kismadár kitépte a tollait. A diófa bánatában lehullatta a leveleit. Az őzmama megölte a két kis fiát. A víz vérré változott. A szolgálólány meg a két korsót a fejéhez vágta, én meg a tésztát a falhoz kentem.
– Akkor én levágom a bajuszomat.
Akkor megfogta az ollót, s nyissz, levágta a bajszát.
Hazajött a fia. Nem ismert rá az apjára. Azt mondta:
– Apu, miért vágtad le a bajuszodat?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta. A kismadár kitépte a tollait. A diófa bánatában lehullatta a leveleit. Az őzmama megölte a két kis fiát. Akkor a víz vérré változott. A szolgálólány a két korsót a fejéhez vágta, a feleségem a tésztát a falhoz kente. Akkor én levágtam a bajuszom.
– Akkor én eltöröm a három ökrömnek a lábát.
Kiment, hogy az első két lábát törje el az ökröknek. Akkor belépett egy
huszár. Azt mondta:
– Mér töröd el az ökröknek a lábát?
– Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta. A kismadár kitépte a tollait. A diófa bánatába lehullatta a leveleit. Akkor az őzmama megölte a kisfiait. A víz vérré változott. A szolgálólány a két korsót a fejéhez vágta. Az édesanyám meg a tésztát a falhoz kente. Az édesapám meg levágta a bajuszát. Én meg eltöröm az ökröknek a lábát.
Azt mondta a huszár:
– Ne törd el, én majd eladom, s lakomát csapok.
Odaadta neki, s akkor eladta. Pénzt kapott. S ott lakoma volt.
Én is ott voltam, s egy csirkelábbal hazatáncolgattam.
A MESÉLTE: MÁTYÁS ROZIKA
A mese szövegét gondozta: Sebestyén Imre Dezső
__________________
[1] nekivágta a falnak
Forrás: bukovinai székelyek meséi
