Márika néni meséi: A kútágas

Lighhouse's avatarKözzétette:

Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kútágas. Odament egy kis kakas, és elkezdte kaparászni. Kaparászta, kaparászta, s az kidőlt. Akkor onnan elment.

Arra ment egy kismadár, azt mondta:

–       Akkor én kitépem a tollaimat… – s kitépte. Elrepült. Aztán találkozott         a fűzfával. Azt mondta a fűzfa:

–       Te madárka, miért tépted ki a tollaidat?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, én meg kitéptem a tollaimat. Akkor én lehullatom bánatomban a leveleimet… – …s lehullatta.

Akkor odament a két kis gidával az őzmama. Azt mondta:

–       Te fűzfácska, miért hullattad le a leveledet?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait, én meg lehullattam a leveleimet.

–       Akkor megölöm a két kis gidámat. – s megölte.

Elment a vízhez, hogy igyon vizet. Azt mondta a víz:

–       Te, hol van a két kis őzikéd?

–       Azt én ma megöltem.

–       …s miért?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait, a diófa lehullatta a leveleit, én meg megöltem a két kisgidát.

–       Akkor én vérré változom… – s vérré változott.

Odament a leán, hogy vigyen haza vizet, de amikor bele akarta meríteni, azt mondta:

–       Te víz, miért változtál vérré?

–       Azért mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait, a diófa bánatában lehullatta a leveleit, az őzmama leölte a két kisfiát, én meg vérré változtam.

–       Akkor én a két korsót a fejemhez vágom… – s hass, hass, jó véres lett a feje, hazament.

Azt mondta az asszony:

–       Hát miér véres a fejed?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta, a kismadár kitépte a tollait. A diófa lehullatta a leveleit. Akkor az őzmama megölte a két kis fiát. A víz vérré változott. Én meg a két korsót a fejemhez vágtam.

–       Akkor én a tésztát a falhoz kenem.

Megfogta a tésztát, s lapcs oda.[1]

Hazajött az ember. Hát azt mondta:

–       Mi csináltál te a falnak?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta. A kismadár kitépte a tollait. A diófa bánatában lehullatta a leveleit. Az őzmama megölte a két kis fiát. A víz vérré változott. A szolgálólány meg a két korsót a fejéhez vágta, én meg a tésztát  a falhoz kentem.

–       Akkor én levágom a bajuszomat.

Akkor megfogta az ollót, s nyissz, levágta a bajszát.

Hazajött a fia. Nem ismert rá az apjára. Azt mondta:

–       Apu, miért vágtad le a bajuszodat?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta. A kismadár kitépte a tollait. A diófa bánatában lehullatta a leveleit. Az őzmama megölte a két kis fiát. Akkor a víz vérré változott. A szolgálólány a két korsót a fejéhez vágta, a feleségem a tésztát a falhoz kente. Akkor én levágtam a bajuszom.

–       Akkor én eltöröm a három ökrömnek a lábát.

Kiment, hogy az első két lábát törje el az ökröknek. Akkor belépett egy

huszár. Azt mondta:

–       Mér töröd el az ökröknek a lábát?

–       Azért, mert a kutágas kiborult, mert a kiskakaska kikaparta. A kismadár kitépte a tollait. A diófa bánatába lehullatta a leveleit. Akkor az őzmama megölte a kisfiait. A víz vérré változott. A szolgálólány a két korsót a fejéhez vágta. Az édesanyám meg a tésztát a falhoz kente. Az édesapám meg levágta a bajuszát. Én meg eltöröm az ökröknek a lábát.

Azt mondta a huszár:

–       Ne törd el, én majd eladom, s lakomát csapok.

Odaadta neki, s akkor eladta. Pénzt kapott. S ott lakoma volt.

Én is ott voltam, s egy csirkelábbal hazatáncolgattam.

A MESÉLTE:  MÁTYÁS ROZIKA

A mese szövegét gondozta: Sebestyén Imre Dezső
__________________

[1] nekivágta a falnak

Forrás: bukovinai székelyek meséi

Hozzászólás