Tyanai Apollonius, orvos, asztrológus és filozófus, a Krisztus utáni első évszázadban Kappadokiában élt, és Pitagorasz tanai terjesztésének, megőrzésének szentelte életét.
Idős korában elvándololt Indiába is, hogy ott tanulmányozza a lélekvándorlást, mert mint nagy példaképe, Pitagorasz, úgy ő is megvolt győződve a reinkarnáció-tan igaz voltáról.
Apollonius élete végéig nagy tiszteletnek örvendett a nép körében, szinte szentként magasztalták.
Alexandriában egy nap látta, amint egy koldus kötélen vezeti a templomba sovány, mutatványként használt oroszlánját.
Amint az állat Apollonius elé ért, lefeküdt eléje, és elkezdte nyaldosni a lábát. Az emberek, akik ezt látták, csodálkoztak és megkérdezték: “Mit jelentsen ez? Mintha az oroszlán ismerne téged! Valóban így van?”
Apollónius a következőket válaszolta: “Ez az oroszlán itt arra kér engem, áruljam el annak az emberi léleknek a nevét, amely benne rejtőzködik. Ennek a léleknek a neve Amasis. Király volt Egyiptomban.”
Amint ezt elmondta, az oroszlán elkezdett zokogni. Könnyek ömlöttek a két szeméből.
A filozófus megsimogatta az állat sörényét és azt mondta a körülállóknak: “Azt hiszem, ezt az oroszlánt el kell vinni Leontopolisba, hogy ott élhessen a templomban. Egy királyhoz, akinek a lelke egy királyi állatba költözött, nem méltó, hogy koldusként tévelyegjen ide-oda a világban!”
Senki sem mert Apolloniusnak ellentmondani, a papok sem, de még a koldus sem, pedig ő a kenyérkeresetét veszítette el.
Így került aztán az oroszlán a leontopolisi templomba.
/részlet Hernádi Gy. Lélekvándolás című könyvéből/
