Rövid töredékek- boldogságról, szomorúságról …

Közzétette:
Boldogság mandala
Boldogság mandala

Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? – Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. – Az álmoknak is van színe? – Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. – Milyen színű az öröm? – Fényes, kis barátom. – És a magány? – A magány az ibolya színét viseli. – Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. – És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? – Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa. – Na és a szerelem? – A szerelem színe a telihold. – Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

—————

Tényleg olyan titkák a boldog pillanatok? kérdezte a csillag.A fa éppen leeresztette szempilláit,hogy kipihenje magát.Megmozgatta az ágait és álmosan felelt.Nem…nem annyira ritkák,csak hát…az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az -hogy mondjam neked- a szív ügye. Mesélj nekem a boldog pillanatokról, kérte a csillag. ….Egy fahéjas kalács nagyanyó kezében, egy masni a hold színével… … Adj nekem egy boldog pillanatot. ..Szeretlek! Nagyon. Jó éjszakát-mondta a csillag leírhatatlanul boldogan…És fejest ugrott, csakhogy fennakadt a hold szempilláin.”

És ………Ne csukd be a lelked kapuját!   Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót,  szaladhatsz utána  !    /A Hold színe/

Forrás: Hedi Farkas

—————

Arisztotelész: A boldogságról
– Nikomakhoszi etika (részlet)

Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy “jó az, amire minden irányul”. (…) Minthogy minden megismerés és elhatározás valami jóra irányul, lássuk mi az, a cselekvés által elérhető javak közt a legfőbb jó? Persze ami az elnevezést illeti, ebben mindenki egyformán egyetért: boldogságnak nevezi a nagy tömeg éppúgy, mint a műveltek; s emellett általában úgy képzelik, hogy a jó és kellemes élet azonos a boldog élettel.
De hogy valóban mi a boldogság, megoszlanak a vélemények: a nagy tömeg egészen másképp értelmezi, mint a bölcsek.
Vannak, akik gyönyörnek, gazdagságnak, kitüntetésnek tartják, mások mást értenek rajta, sőt, némelykor ugyanaz az ember hol ezt, hol azt tartja boldogságnak… Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy a sok jó mellett van még valami más, önmagában való jó is, ami mindezen javaknak a jó voltát is okozza. (…) De mi, bizonyára csak a nekünk ismert tényekből indulhatunk ki. Aki tehát az erkölcsi jóról, az igazságról, s az államtudományról szóló fejtegetéseket eredményesen akarja hallgatni, annak már eleve jó és erkölcsös nevelésűnek kell lennie: a kiindulópont ugyanis az, hogy valami így, vagy úgy van; ha ez elég nyilvánvaló, a miértre már nincs is szükség. Az ilyen ember vagy már birtokában van az ilyen elveknek, vagy legalábbis könnyen elérheti őket. Ám akire sem az egyik, sem a másik nem áll, az hallgassa meg Hésziodosz szavait: “Legeslegkiválóbb ember az, aki maga mindent felér ésszel; derék ember még az is, aki a jó szóra hallgat; ám aki sem maga nem tud élni az eszével, sem más szavait nem szíveli meg, az már aztán haszontalan ember”.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s