A népetimológia gyöngyszemeiből

Közzétette:

Hogy mi a népetimológia, tán legkönnyebben a nagyhírű vígjáték, a Hyppolit, a lakáj egyik jelenetéből érthető meg:
“A cseléd belépve mondja:
– Hippodrom.
Gazdái értetlenül merednek rá:
– Micsoda??
– Egy úr jött, s aszonta, jöjjek be, s mondjam azt, hippodrom.
(Megfeszített fejtörés után:)
– Talán Hyppolit?
– Úgy is lehet mondani, kérem, csak úgy nincs semmi értelme.”


Az etimológia a nyelvtudomány egyik ága, a szófejtés. A népetimológia törekvés az ismeretlen szavak értelmezésére, mely sokszor mulatságos eredményeket szül. Célom bemutatni, milyen szórakoztató lehet a nyelvészet, ezért a lehető legtágabb körből hozok példákat.
Történetileg a régmúltba nyúlik földrajzi neveink népies magyarázata. Így a Vértes az Árpád-korban Béla király és a magyarok elől futó német seregek elhajigált páncéljairól, vértjeiről kapta nevét. Veszprém szintén elődeink vitézségét hirdeti: itt szlávok menekültek előlük ész nélkül, drága, de nehéz prémjeiket veszni hagyva. Egy szépséges lányról, Harkáról szól a mese, akit az ördög feleségül kért. Ám az anya, furfangos vénasszony, megmentette lányát, ráadásul az ördög gyógyvizet fakasztott, mikor kénköves lángok közt visszaugrott a pokolba. Így keletkezett Harkány híres fürdője, s máig őrzik névadójuk emlékét – a néphit szerint. Nagyváradtól délkeletre hátborzongató településre bukkanhatunk. Vércsorog eredeti nevének (Vircsalag volt) jelentése elhomályosult, s a kései utódok szégyellték ezt a badar nevet, hát értelmet adtak neki egy kis átalakítással.

Máig fennmaradt ez a jó kis népszokás. Nemrégiben egy kereskedelmi adásban bukkant fel a pizzai ferde torony. Mert ha az olasz várossal nem is, a lepénnyel szinte mindenki találkozott már.
Térjünk vissza a múltba! Ha egy különös vadságú ember vagy állat megjuhászodik, az szelídülést fejez ki. Eredete a rég kihalt joh, jonh: szív, belső jelentésű szó. Nem tűnt el viszont a pásztormesterség, s úgy látszik, a juhászok példásan békés emberek voltak. Ennél egyszerűbb és tréfásabb a peronoszpóra népies neve: fene rossz por. Ez kifejező, igaz, ráadásul a külföldi is érti. Szintén idegen, latin szó elferdítése a kapcáskodik, mely az álnok captiosusból a létező kapcarongy mintájára alakult. S máris megszülethetett a kapcabetyár!
No, nézzünk valami igazi csemegét! Receptben található utasítás: “Ezután elkészítjük karamellből a dobot.” Ugye, kitaláltátok: a Dobos József cukrász által kreált dobostorta kései parafrázisa ez.

Tudatos szóferdítésekkel az irodalom szolgál. Sokan szeretik Lázár Ervin meséit, például a Berzsián és Didekit. S hogy a gyermekek miért nevetgélnek olyan jót ezeken? Mert hisz ez az ő műfajuk, gondoljunk csak a klasszikussá vált, mégis szinte minden gyerekszájon újraszülető Géza malacra. (“Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra.” – írta Weöres Sándor.) Szintén óvodás termés, jó húsz-harminc éve az ÉS közölte: “november 7-én az Auróra szurkáló megadta a jelt a forradalomra.”
Sok vicc is született a népi szófejtés eredményeként.
Milyen hangnemben szól a macskazene? – Kan-dúrban.
Mi az aszkézis? – A majom lába, mert az kéz is.
Hova jár gyakran a tűzoltó? – Háztűznézőbe… És így tovább.
Nem baj, ha űzzük mi is ezt a mesterséget, de vigyázzunk arra, hogy ne a tudatlanság vezessen, mint a pisai torony esetében. A szófacsarás sok hírességünk – Karinthy, Kosztolányi, József Attila, Radnóti és mások – kedves időtöltése volt, és az agy kreativitását fejleszti. Hogy még szórakoztat is, mázli. (Híres kínai szobafestő…)

Forrás: Sulinet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s