Közzétette: Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, az nagyon szeretett vadászni. Egyik nap eltévedett. Bolyongott már három hétig, s nem talált utat. …és akkor azt mondta:
– bárcsak valaki kivezetne innét! …vagy ördög – már nem bánom –, akármit, aranyat neki adnék…
S ott termett egy kicsi fekete emberke, azt mondta: majd kivezetlek. Azt is mondta: tudd meg, most neked van egy kisbabád, egy királykisasszony.
Azt is megmondta az ördög, ha tizennégy éves lesz a királykisasszony, elviszi a pokolba… – s akkor kivezette.
Nagy búsan hazament a király, jöttek örömmel a szolgák eleibe.
– Jöjjön hamar, király uram, született egy kisbabája!
Akkor odament a királykisasszonyhoz.
– Miért nem örülsz a kisbabának? – kérdi a királyné.
– De hogy örüljek? Tudod, hogy hogy jártam? Három hétig bolyongtam, és akkor egy ördög azt mondta, ha tizennégy éves lesz a kisbabád, elviszi az ördög. – …és ott sírtak ketten.
Mikor már bölcsődés, óvodás, majd iskolás lett, s amikor már tizennégy éves lett, eljött a talicskával az ördög. Azt mondta:
– Add ide, te király!
Akkor megijedtek, s sírtak.
Volt egy disznópásztor leány. Azt felöltöztették, s még koronát is tettek a fejébe, s kiengedték. Megfogta az ördög, beleültette a talicskába, vitte, vitte…
Akkor pont legeltek a disznók, s azt mondták:
– Röf, röf, hova mész disznópásztorleány?
Azt mondta az ördög:
– Hát nem te vagy a királykisasszon?
– Bizony, nem én…
Akkor visszafordította, azt mondta: add ide, te király!
Volt egy libapásztor leán. Azt felöltöztették, és még koronát is tettek a
fejébe, és akkor kiengedték. Megfogta az ördög, beléültette a talicskába, vitte, vitte.
De akkor ki voltak engedve a libák. Azt mondták:
– Gigá-gigá-gigá! – , …vagy hogy mondják?
Akkor meg azt mondták:
– Hova méssz te, libapásztorleány?
– Megyek a pokolba, – szerbusztok!
– Hát nem te vagy a királykisasszony? – kérdi az ördög.
– Nem én!
Visszafordította, azt mondta:
– Add ide, te király, mert felgyújtom a palotát!
Akkor megijedtek, felöltöztették a királykisasszonyt, koronát is tettek a fejébe, kiengedték. Beléültette a talicskába, vitte, vitte. Elvitte a pokolba.
Annak is volt egy kis gyereke, nem az ő saját fia volt, hanem valahonnan azt is hozta.
Nagyon szeretett volna vele játszani Jancsika, mert úgy hívták. S akkor sok dolga volt a királykisasszonnak, nem tudott játszani.
Egyik nap, amikor lefeküdt az ördög, mondta Jancsika, hogy:
– Szökjünk el!
De azt mondta a királykisasszony, hogy:
– Majd, ha lefekszik az ördög, akkor.
– Hogy fogunk akkor?
– A seprünek adok varázs szavakat, mert megtanultam az édesapámtól.
Akkor odament a seprühöz, amikor lefeküdt az az ördög, és akkor azt mondta, majd feleljen helyettünk, ha mi elmegyünk.
S akkor hamar elszöktek, S akkor már felébredett az ördög. Azt mondta:
– Hozzad má a reggelimet!
Mondta a seprü, viszi, viszi, csak még fel kell öltözzék. Azután megint várt
egy kicsit. Azt mondta:
– Meddig hozod azt a tízórait?
– Megyek, megyek, csak keresem a papucsomat!
Megint várt. Aztán immár megint megunta. Azt mondta:
– Hozod? Hozzad már…, hozzad már a reggelimet!
Azt mondta:
– Mindjárt, csak kimegyek a kútra vizért.
Azután még egyszer várt. Hát már megsokallta, felkelt. Néz szanaszét. Nem
találja. Odamegy a seprühöz, látja, hogy elszöktek. Azt mondta az inasának:
– Üljél fel a seprünyélre, és menjél, burungozzál[1] utánuk!
Akkor azt mondta a királykisasszon:
– Jancsika, nézzél csak vissza, hogy ég a bal fülem!
Jancsika azt mondta:
– Baj van, jön az inasa az apukámnak, s akkor azt mondta:
– Tudod mit? Belőled lesz egy templom, belőlem meg egy pap.
Ott hamar bukfencet vetettek. Akkor a királykisasszonyból lett egy
templom, s Jancsikából egy pap, …bement, azt mondta:
– Ábelesz-kóbelesz.
Akkor az inas odaért, leszállt a seprüről, s azt mondta:
– Nem láttál-e erre egy Jancsikát, meg egy királykisasszonyt?
Azt mondta:
– Ábelesz-kóbelesz, ábelesz-kóbelesz.
– Nem azt kérdeztem, hogy ábelesz-kóbelesz, hanem láttál erre egy Jancsikát meg egy királykisasszonyt?
Azt mondta:
– Ábelesz-kóbelesz.
– Ez hülye, s otthagyta.
Akkor visszament.
Azt mondta az ördög az inasának:
– Láttad-e, utolérted-e?
– Nem láttam semmit, csak egy templomot, meg egy papot, s örökké az azt mondta:
– Hülye volt… – ábelesz-kóbelesz…
– Azt mondta? – …azok voltak. Jaj!
Utána küldte a másik inasát.
A szökevények felültek a szemétlapátra, s akkor azt mondta a királykisasszony:
– Úgy ég… – Jancsika – a jobb fülem, nézzél csak hátra!
– Baj van, jön a másik inasa az apukámnak.
Akkor hamar egy bukfencet vetettek.
– Belőled lesz egy búzatábla, belőlem meg egy csősz.
Ott leszállt az inas, és azt mondta:
– Nem láttál erre egy királykisasszonyt meg egy Jancsikát?
Azt mondja:
– Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat! Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat!
– Nem azt kérdeztem, hogy hess, verebek, hess, mind megeszik a búzámat… – hanem láttál-e erre Jancsikát, meg egy királykisasszonyt?
Azt mondta:
– Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat!
– Ott vagy…, te egy hülye.
Visszament az inas, az ördög azt kérdezte:
– Láttad-e, utolérted-e?
– Én csak egy csőszt láttam, meg egy búzát. Az olyan hülye volt, örökké azt mondta: hess, verebek, hess…
– Azok voltak!
Azután ő kellett odamenjen. Felült egy vasalóra, s utánuk burungozott.
Azt mondta Jancsikának a királykisasszony:
– Jaj, úgy ég a nyakacsigám![2]
Azt mondja Jancsika:
– Baj van, jön az édesapám!
– Tudod mit? Belőled lesz egy aranykacsa, belőlem meg egy tó.
Hát hamar bukfencet vetettek, és akkor Jancsikából lett a víz, és aranykacsa lett a királykisasszonyból. Akkor azt mondta Jancsika:
– Majd amikor téged akar megfogni, leszáll a közepibe.
Akkor odaért az ördög, azt mondta:
– Tudom, hogy ti vagytok!
Akkor kiöltözött a gagyájából[3], csórén[4] beleugrott, és akarta elkapni. Úszott az aranykacsa tovább. Amikor már a tó fenekébe beért, megbotlott ez az ördög, és akkor meghót.
Hazamentek, boldogan éltek. Mikor meglátták Jancsikával együtt a királykisasszonyt, úgy örültek. Sírtak örömikbe. Neki adták feleségül a királykisasszonyt, és a király fele hatalmát. … s amikor meghalt az öreg király, akkor ő ült a trónra.
Itt a vége, fuss el véle!
____________________
[1] magába fojtja haragját, dühöng
[2] nyakcsigolyám, a tarkóm
[3] levetette az alsónadrágját
[4] meztelenül
Lighthouse 