Külföldön már ismerik Marton Zsolt grafikus nevét, Magyarországon többnyire csak a szakma

Közzétette:

Csöndes, visszahúzódó fiatalember Marton Zsolt grafikus. Pedig olyan sajátos képi világot teremtett már eddig is, amelyre muszáj odafigyelni. Macskabőrbe bújtatja az embert, Mrozek-novellákat visz képregényre, és megtervezi az ördög bibliáját.

martonzsolt.php
Majdnem láthatatlan. Ha művészi értelemben létezik a láthatatlan alkotó fogalma, akkor Marton Zsolt a majdnem láthatatlan. Merthogy képzeljenek el egy grafikust, egy rajzolót, aki nem hajt hírnévre, nem töri magát azért, hogy kiállítások sorozatával mutassa meg tudását, rajzolói énjét, tehetségét, belső világát. Nem vágyik arra, hogy megismerjék a nevét, felismerjék az utcán, miközben olyan világot rajzol, amelynek a nevét és arcát ismernie kellene mindenkinek.

Mert itt van például a Mrozek-novellákat felébresztő körpanorámás képregénysorozata (részletek a cikk elején a galériában), amelyben nyúl és rókafejű lények tanítják nekünk a groteszk lényegét. Még a gyerekek is könnyen megértik a kifordított gondolatok erejét, a felnőttek pedig – ha nem akarják is érteni – szembesülhetnek mindennapjaikkal, teremtett világuk keserédes valóságával.

Visszarántani a valóságba. Ez lehetne a mottója Marton Zsoltnak, ha érdekelnék az ehhez hasonlóan gyönge és nevetséges szlogenek. Miközben mégis azon a világon üt rést, arra a világra nyit kaput, amelyet az alkotó elme teremtett éppen azért, hogy teret adjon a fantázia játékának. Csakhogy önállóvá, üzletszerűvé vált ez a teremtett világ, be- és elzárta magát a valóságtól. Nem misszió ez, mert megváltani senkit nem akar Zsolt ezzel, inkább válaszai vannak, sajátos válaszai: rajzaival visszavezet bárkit a valósághoz a fantázia világából, és megmutatja, hogy a két világ igenis összefügg.

2004-ben Marsili-díjat nyert pályázatával a bolognai gyermekkönyvvásáron. Illusztrációs fesztiválra készült a rajz. Zsolt akkor még az Iparművészeti Egyetem hallhatója volt. Évfolyampályázat volt, indulni lehetett fikciós és nem fikciós kategóriában. Sokáig azt sem tudta, mivel nevezzen, végül a tudományos kategória mellett döntött. Anatómiai tanulmányokat folytatott, segítségül hívta Barcsay Jenő anatómiai lexikonját, Leonardo da Vinci mesteri rajzait, és elővette Walt Disney világhírű figuráit, Popeye alakját, Tom és Jerry végletekig egyszerű figuráját, és megalkotta a Popeye-be és macskabőrbe bújt ember világát.

Amitől persze még inkább érdekessé válik az alkotás, hogy már gyerekként sem szerette Tom és Jerry figuráját. Úgy tartja, végtelen üres pörgés az egész, hangeffektusok, csrrrrr, drrrrr, krrrrpp sorozata az üldözésre, az elpusztításra, a megsemmisítésre épülő rajzfilm világa, hiányzik belőle az igazi lelki dráma. Talán ezért is boncolta olyan nagy szenvedéllyel Zsolt e teremtett világ figuráit, mert ha cselekedeteikben nem is talált rá az értelemre, a belsőjükben meg tudta mutatni, hogy valahol ez is rólunk, emberekről szól. Megvan persze a véleménye a mai rajzfilmek irányzatáról, merthogy „az anime ezerszer erősebb világot teremt, mert története van, lelki drámákkal telített, igaz, az anime is beteg valahol, mert felerősíti a szexualitást”.

Felnagyítja a félelmeinket, olyan arcát mutatja a gonoszságnak, amely csakis lelkünk legsötétebb bugyraiból fakad. Erre a felvetésre is megvan Zsolt válasza: „Igaz, lehet, rossz úton járunk, és túlmagyarázunk mindent. A tudatalattit boncolgatjuk, miközben a felszínen is egyszerű és világos minden.”

A bolognai díj fontos fejezet lehetne Zsolt életében, például egy sikeres grafikai karrier kezdete, de másfelé nézhettek akkoriban az istenek, vagy nevezzük őket inkább úgy, hogy kurátorok, szakmai befektetők, mecénások, galériások, menedzserek. Merthogy „az alkotói munka valahogyan nem fér össze nálam az önmenedzseléssel. Lehet, ez valakinek jól megy, de teljesen más beállítottságú embert kíván a két feladat. Mindazonáltal tudom, hogy a kettő egymás nélkül nem jut sehová. Abban hiszek, hogy a tehetség nem vész el. Minden munka beérik egyszer, csak hajtani, küzdeni kell érte. Önmagától nem készül el semmi. A sikert pedig az jelenti, ha erre mások is felfigyelnek.”

Mindig az ötlet. Ez a legfontosabb és egyben a legnagyobb kihívás is. „Gegekben gondolkodom. Állandóan. Nem könnyű feladat, még ha annak látszik is. Amikor rajzolni tanultam, az apám mindig azt mondta, ne másoljak. Soha nem tettem, és utólag már bánom. Sok barátom ugyanis másolással tanult.” Próbálom nyugtatni, hogy Picasso úgy tartotta, hogy a tehetségtelen másol, a tehetséges viszont lop, mire azonnal mondja a saját verzióját: „Amíg az ember rajzolni tanul, nem baj, ha másol, hiszen sok stílust, irányzatot sajátít el; alkotóként pedig beépít az ember minden fontos, ellesett tudást a saját alkotásába, ettől lesz egyedi és csak rá jellemző a mű. Ha nem ezt teszi, akkor valóban nem lesz több, mint másoló.”

A saját útkeresésben Zsolt mindig is kitartó volt. Harmadjára vették fel az egyetemre. Az első két alkalommal készült, izgult, tervezett. Harmadjára már nyugodtan érkezett, rábízta magát a sorsra. Belépett a terembe, keresett egy rajztáblát, papírt, kért egy ceruzát, és várta, mi a feladat. Rájött ugyanis, hogy sosem a feladattól tart, s hogy meg tudja-e csinálni, hanem attól, mennyire fog görcsölni: „Amit zsigerből teszek, az sikerül, amin görcsölök, az elbukik. Először a görcsön kell úrrá lenni.”

Mostanában például egyáltalán nem görcsöl. Az Egill című, készülő magyar animációs film textúráját festi. Élvezi a munkát, mert bár nem realisztikus felületeket kell festeni, hanem elnagyoltakat, akár a Nyócker című animációs filmben, de nagyon is pontosnak kell lenni, hogy élethű legyen a hatás. Emellett sajátos kártyapaklit tervez, Az ördög bibliáját. Ehhez börtöntetoválásokat tanulmányoz, mert hangulatvilágában a rácson túli és inneni élet paklija lesz a munka. Nem hiszi, hogy provokatív lesz a végeredmény, még akkor sem, ha négy evangélista lesz az ász, a dzsóker pedig maga Jézus, hiszen „elég csak belépni a börtönfalak közé: a legveszélyesebb fegyencek is Mária és Jézus képét, no meg az ördögét tetováltatják a karjukra”.

Ha azzal számolna előre, milyen lesz a fogadtatása egy újszövetségi motívumokkal jegyzett ördög bibliájának, hozzá sem fogna a munkához. Nem foglalkozik előre semmivel, csak az alkotás öröme élteti. „Lemondtam sok mindenről, és mindig bizonyítani akarok. Nem érdekel a dicsőség, sem a babér. Ha azt mondanák, hogy innentől kezdve így kell élnem, nem lehetek soha felső vezető, sem kreatív igazgató, akkor sem volna semmi gond. Nincsenek karrier ambícióim. A művészetben ráadásul nem lehet mindig jobbat csinálni, csak mást. Annak örülnék csak, ha mindig lenne erőm alkotni. Ennél többet mit kívánhat magának az ember.”

Forrás: F. Tóth Benedek – Zóna

2 comments

    1. Sajnálom, de amint azt a bejegyzés alján megjelöltem: a cikket a “Zóna”-tól vettem át. Sajnálom, hogy az írás eredeti szerzője ezt nem tette meg. Magam erre nem figyeltem fel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s