A Székely gyors immár másodszor az ezeréves határnál

A Székely gyors − mely a csíksomlyói búcsúba és az 1000 éves határhoz viszi évente a zarándokokat − két év alatt fogalommá vált. E cikk írójának volt szerencséje már első alkalommal részt venni a nem mindennapi utazáson. Sokan nemzeti színű, mások árpádsávos zászlókkal indultak útnak, s az erdélyi hegyekben ránk váró magyar testvéreinknek integethettünk velük. Az összetartozás érzése már Kolozsváron a szívekig hatolt.

Tavaly és idén is az Erdélyi Magyar Ifjak vártak bennünket a kolozsvári állomáson. 2008-ban óriási rendőri kirendeltség pásztázta a könnyektől sem mentes testvéri kézfogást, ölelést, integetést. Idén már csak egy-két román rendőr vigyázta a rendet Kolozsváron. Tavaly mintegy négyszáz fővel, idén már 850-nel, 13 kocsival indult útnak − a Kárpáteurópa Utazási Iroda és az Indóház Utazási Magazin szervezésében − a magyar címerrel felékesített mozdonyú vonat. Már a Keletiben csodák részesei lehettünk. Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkésze és Kosinszky Béla, a Mátyás templom káplánja áldotta meg a vonatot és annak utasait.

Mező Tibor, a Kárpáteurópa Utazási Iroda vezetője és Hámori Ferenc, az Indóház Kulturális Magazin főszerkesztője kiváló szervezőmunkájának eredményeképp a 850 utas remek elszállásolásban részesült. A csíkrákosi Kovács Anna Mária családjával együtt szervezte meg 200 utas csíkrákosi, valamint további öt faluban koordinálta 650 vendég elszállásolását. Minden állomáson zenével, énekkel, verssel és meleg vacsorával várták a zarándokokat.

Másnap, a csíksomlyói búcsúba indulás előtt a csíkrákosi vasúti vágányra beállt egy román vonat, melynek mozdonya elromlott. Így aztán a Székely gyors negyven perces késéssel indulhatott. Hogy véletlen malőr vagy szándékos időhúzásra játszottak román testvéreink, rábízom olvasóimra. Mindenesetre a különvonat utasai időben befutottak Csíkszereda vasútállomására, ahonnan gyalog zarándokoltak a Somlyó hegyre, a pünkösdi szentmisére.

A Székely gyors másnap (idén is) befutott a Gyimesekbe, az ezeréves történelmi Magyarország vasúti határállomásához, ahonnan a búcsújárók gyalogszerrel tették meg az utat a történelmi határig, ahol megtekintették a Rákóczi-vár romjait, a vár tövében álló 30. számú MÁV-őrházat, valamint részt vettek a kontumáci kápolna előtt a Böjte Csaba által bemutatott szentmisén. Ezt követően Pille címmel rock balladát hallhattak az érdeklődők a Role Zenekar és a gyimesi hagyományőrző táncosok előadásában. „Ez a ballada rólunk szól, ott vagyunk a történetekben, a sohasem változó patak csobogásában, a szerelmét sirató csángó lány bánatában, táncoló ősapáink büszkeségben” – vallják az alkotók Papp Kincses Emese rendező vezetésével.

S magáról a vonatban utazók hangulatáról is érdemes szót ejteni. Volt, aki már jövőre lefoglalta a helyét, mert mint mondta, idén februárban már alig akadt hely a Székely gyorson. „Zolika”, aki a román vasút szolgálatában áll, s aki Dédán szállt fel, szintén fogalommá vált. Kis termete, jó hangulata, ugyanakkor határozott utasításai nélkülözhetetlenné tették a vonaton utazók számára. A vonatkísérők munkája elsősorban a fel- és leszállásnál sokat ért! Visszafelé az úton egy Bécsben tanuló egyetemista került a vonatra, akinek elromlott az autója. Hegedűje, jó hangja viszont megmaradt, így a magyar népdaloktól az ősi magyar énekekig volt hangos a büfékocsi. Méltóságát azonban mindenki megőrizte, ez is jellemzője a Székely gyors zarándokainak. A büfékocsit egyébként Pécsi L. Dániel jelképtervező 80 címere díszítette, aki elkészítette például Körösfő, Szék, Farkaslaka vagy a hétfalusi csángó közösség címerét. Ígérete szerint jövőre három csángó falu címerével lepi meg a csángó magyarokat, melyet a Székely gyors utasainak kíséretében adnak majd át 2010 pünkösdjén.

A Székely gyors idén második alkalommal, balesetmentesen, lelki élményekkel gazdagon szállította Budapestre zarándokait. Székelyföld és a Gyimesek völgye, ott élő magyar testvéreink mosolya, könnye, ölelése összetart bennünket.

Összetartozunk székely, csángó, magyar testvéreim!

Frigyesy Ágnes – KAPU