Krakatau-vulkán

 

 

1883. augusztus 27-én kitört a Krakatau-vulkán

A 36 ezer áldozat „legtöbbje a cunami folytán vesztette életét.”

Az 1883. augusztus 27-ei esemény „az újkori történelemben az egyik legnagyobb” kitörésének számít. A kitörés előtt, „májusban a tűzhányó apró jelzéseket adott kis rengések, gőz, füst és hamu formájában. Mindezek azonban nem szolgáltak kellő figyelmeztetésül a bekövetkező szörnyű robbanásra, sőt többen kirándultak a hegyre, megfigyelni annak tűzijátékát. A földben felgyülemlett nyomástól 5 óra 30 perckor a sziget felhasadt. Egy 820 m mély kráter nyílt, ahova a víz azonnal beáramlott…”.

Nem a földrengés (tengerrengés), illetve a robbanás, hanem az azt követő hatalmas cunami, vagyis szökőhullám okozta a legnagyobb kárt. „Jáva szigetének nyugati végében, a vulkántól 50 km-re fekvő Merak városát a szó szoros értelmében elsöpörték a 30 m-es [akár 750 km/h sebességgel is haladó] hullámok. A közelben horgonyzó Berow hadihajót egy gigászi méretű hullám hirtelen felkapta. 9 m-rel a tenger szintje felett találtak rá, 3 km-re a szárazföld belsejében! A katasztrófában néhány óra alatt több mint 36 000 ember vesztette életét. A rengés hullámait Dél-Afrikában, a Horn-foknál, sőt Panamában is észlelték, holott ezek 7200, 12 500, illetve 18 350 km-re vannak a Krakatau vulkántól.”

„A Krakatau [Krakatoa, Rakata] 1883 elején még csak egyike volt a Föld számos vulkáni szigetének. A Szumátra és Jáva közötti Szunda-szorosban, az egykori Holland-Kelet-Indiában, a mai Indonéziában emelkedett. Területe 28 km2, központi csúcsa 820 m magas volt.” A robbanás helyén keletkezett kráter választja el a Krakatau vízfelszín maradt részét az újonnan növekvő Anak Krakatautól („a Krakatau gyermeke”).

(forrás: Tűzhányók és földrengések. Kossuth, 2008, 34-35.o. és Teremtő erők, pusztító elemek. Reader’s Digest K., 1998, 216.o.)

(József Attila Könyvtár – Dunaújváros)