Közzétette:
Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el!
Vedlik a tél kölyke: február,
szőre hull, s a jércehangú reggel
már sipítva perel a Dunán.
Kékrevált arccal a testes nénék
topognak s kiáltják, mi a hír.
Ha a világgal mit sem törődnék,
figyelmeztetnének szavaik.
Sajgó tűz emészti a kerítések vasát.
csikorog a hó a talpam alatt;
gyerekcsapat előz, kedvük szívemig kiált,
mintha tíz-húsz rózsatő fakad…
Ej, szilaj s kemény az élet,
vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó!
Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek,
torkomat fojtja érte a szó!
(PIM-DIA)
Lighthouse 