Csorba Győző (Pécs, 1916. november 21. – Pécs, 1995. szeptember 13.)
Kossuth-díjas magyar költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2000-ben posztumusz tagjává választotta.
*
Pécsett született 1916. november 21-én, s 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát egyhuzamban fél évnél hosszabb időre soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
Édesapja Csorba György MÁV-betűíró, édesanyja Borsódi Mária. Nagy családban élt: kilenc testvér közül ő volt a nyolcadik. A szegénység az 1950-es évek végéig meghatározó élmény volt életében.
Iskoláit Pécsett végezte: 1935-ben a jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben államtudományi diplomát és doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán. Középiskolai és egyetemi évei alatt gyenge tanulókat instruált, pénzért diplomadolgozatokat írt, ezzel tartotta el magát, sokszor még népes családja anyagi gondjain is segített.
1944 novemberében megnősült, felesége – haláláig társa és támasza – Velényi Margit. Három lánygyermeke – Eszter, Noémi, Zsófia – és hét unokája van.
1939–1941-ig állástalan diplomás, 1941–1943-ig városi tisztviselő a főispáni hivatalban. 1943–1952-ig a Pécsi Városi Könyvtár vezetője, közben hosszabb-rövidebb időre többször visszahívják közigazgatási feladatok végzésére volt munkahelyére. 1952–1956-ig a Baranya Megyei Könyvtár csoportvezetője, 1956–1976-ig igazgatóhelyettese. 1993-ig – szerződéses munkatársként – nyugdíjazása után is dolgozott a könyvtárban. Soha nem volt „szabadúszó”, az állandó munkahely biztonságot nyújtott neki családja ellátásában.
Költészete a Nyugat harmadik nemzedékének tagjaival egyidőben indult. 1933–1934-ben jelentek meg első versei A Mi Utunk és a Regnum című diáklapokban. 1935-ben közölték versét először kötetben, a Százhúrú hegedű című antológiában. 1938-ban saját kiadásában jelent meg első verseskötete, a Mozdulatlanság, 1940-ben pedig első fordításkötete, Helinant de Froidmont ófranciából fordított műve, A halál versei.
16 verseskötete, 8 válogatott kötete, 1978-ban pedig Összegyűjtött versek című kötete jelent meg. A Hátrahagyott verseket, melynek szerkesztője Bertók László volt, 2000-ben adták ki örökösei.
