Közzétette:
Klebelsberg Kunó (Magyarpécska, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 11.), a két világháború közötti időszak legjelentősebb kultúr- és tudománypolitikusa. Arad vármegyéből 
származott. Jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben, majd a párizsi Sorbonne-on államtudományokat, történelmet és közgazdaságtant hallgatott. 1921 és 1922 között belügyminiszter volt; neve akkor vált híressé, amikor 1922 és1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. Népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot. Nagyszabású egyetemi építkezésekkel Szegeden, Debrecenben és Pécsett teremtette meg a felsőoktatás korszerű műhelyeit. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét, melyben a tudósutánpótlás biztosítását látta. Felkarolta a természet- és műszaki tudományokat is.
1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust hívott össze, amelyen a természettudományok, az orvosi, műszaki és mezőgazdasági tudományok kutatására készítettek munkaprogramokat. Törekedett arra, hogy a közfigyelmet az alkalmazott tudományok fejlesztésének fontosságára irányítsa, ennek köszönhetően ebben az időszakban a vegyi- és gyógyszeripar valamint a villamossági- és gépipar jelentős eredményeket ért el. Ő hívta haza az akkoriban külföldön dolgozó Szent-Györgyi Albertet és a szegedi egyetem tanárává nevezte ki.
Megsokszorozta a hazai kutatói állások számát, tudománypolitikai és kultúrdiplomáciai koncepciót dolgozott ki. Az Akadémia támogatását és politikától való függetlenségét törvénnyel biztosította. 1926-ban létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot. A Széchenyi István Tudományos Társaság megalapításával (1927) az üzleti világ befolyásos embereit szándékozott kapcsolatba hozni tudósokkal, tudományos intézetekkel a kutatások fejlesztése céljából.
Különös szeretettel foglalkozott Szeged városával és a szegedi egyetemmel. Az egyetem feladatának szánta az Alföld súlyos problémáinak, a magas gyermekhalandóságnak, a kubikos-kérdésnek, az öntözésnek, a munkanélküliségnek az orvoslását. Ő álmodta meg és alakíttatta ki a Dóm-teret a tudósok panteonjával.
Már miniszteri pályafutásának kezdetén, 1922-ben megfogalmazta programjának alaptételét: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá”. Szállóigévé vált először megmosolygott jelszava, mely szerint a lefegyverzett ország honvédelmi tárcája a kultusztárca kell legyen. A reformkor példáját idézte: a magyar kultúrának politikai jelentőséget tulajdonított; annak ugyanolyan teremtő erővé kell válnia, mint akkor, hiszen a XIX. század politikai fellendülése is szellemi megújhodással kezdődött.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)
Lighthouse 