Közzétette:
Sánta Ferenc (1927–2008) a népi írók második nemzedékének tagjaként indult: az ő művével fémjelzett Emberavatás elnevezésű írói csoportosulást a mai napig úgy tartja számon az irodalomtörténet, hogy együttes fellépésük a tagok íróvá avatását is jelentette egyszerre. Ez az ötvenes évek közepén induló prózaírói nemzedék a társadalmi felelősségvállalás jegyében bontakoztatta ki irodalmi tevékenységét (például Csurka István, Galgóczi Erzsébet, Szabó István, Moldova György), törekvéseiknek első bejelentésértékű dokumentuma az Emberavatás című antológia volt, amelynek címadó novellája Sánta írása.
Sánta 1952 (Sokan voltunk – első megjelenése: 1954) és 1966 ( Az áruló) között, azaz tizennégy év alatt hozta létre az életművét. Monográfusa, Vasy Géza figyelmes kutatói ösztönének köszönhetően azonban tudunk még a Népszavában megjelent néhány írásáról is, valamint a Mirjám (1989) című elbeszélésről, ami csak 2013-ban került az olvasóközönség elé a Napút folyóirat jóvoltából. És van még egy legenda a Dunába ölt Sánta-szövegekről, amely mára valósággá vált – az író negyvenévnyi hallgatása során is írt, de ezek a művek befejezetlenek maradtak.
Forrás: Kortárs Online
Lighthouse 