Rómer Flóris régész

Közzétette: Lighhouse

A műemlékvédelem egyik első szorgalmazója, az archeológia tudós művelője, Rómer Flóris (Pozsony, 1815. április 12. – Nagyvárad, 1889. március 8.) már bencés szerzetesként kezdte tanári pályáját, először a rend győri gimnáziumában, majd a pozsonyi akadémián. 1848-ban beállt a honvédek közé és a világosi fegyverletételig utászként szolgált. Ötévi várfogsággal torolták meg hazafiasságát. Az 1850-es évek végén Ipolyi Arnold hatására fordult érdeklődése a régészet felé. 1860-ban megjelent könyve, A Bakony – természetrajzi és régészeti vázlat együtt tárgyalja geológiai, botanikai, régészeti és építészettörténeti megfigyeléseit. 1861-ben Pesten az Akadémia kézirattárának őre lesz; 1864-től maga is tagja a tudós társaságnak és régészetet tanít az egyetemen.
Kezdettől fogva tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának és szerkesztője az Archeológiai Közlemények-nek valamint az Archeológiai Értesítő-nek. 1875-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki; itt fejezte be életét.
Felmérései, jegyzetei, vázlatai fontos forrásai a régészetnek és művészettörténetnek. Nagy érdemei vannak Aquincum romjainak feltárásában és megőrzésében.